Egy mamut felfedezés fellendíti a konzerváció biológiát

Egy nemzetközi kutatócsapat elemezte egy 52.000 éves gyapjas mamut bőrmintáját és ősi kromoszóma fosszíliákat fedeztek fel. A felfedezéssel rekonstruálni tudják a gyapjas mamut genomját és bepillanthatunk a genetikai felépítésükbe és evolúciós történetükbe.

Egy nemzetközi kutatócsapat elemezte egy 52.000 éves gyapjas mamut bőrmintáját és ősi kromoszóma fosszíliákat fedeztek fel. A felfedezéssel rekonstruálni tudják a gyapjas mamut genomját és bepillanthatunk a genetikai felépítésükbe és evolúciós történetükbe. - írja a Nyugat-Ausztrál Egyetem honlapján.

Parwinder Kaur, a Nyugat-Ausztál Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője és kollégái a Cell magazinban publikálták felfedezésüket. 

A felfedezés azt mutatja, hogy röviddel a mamut halála után a minta spontán liofilizálódott a szibériai hidegben, és konzerválódott.

A konzerváció lehetővé tette, hogy az ősi DNS molekulákat összehasonlítsák a mai faj DNS szekvenciájával és találjanak olyan eseteket, ahol a genetikai kód egyes betűi megváltoztak. A fosszilis kromoszómák nanaométeres szintig konzerválódtak, amiből megtudhatjuk, hogy milyen szerkezetűek voltak a gének és hogyan aktiválódtak az ősi organizmusokban. Ez hasonló ahhoz, mint mikor egy időkapszulát kinyitnak, ami nem csak megmutatja a genetikai tervrajzot, hanem fényt derít a biológiai adaptációra is, ami évezredeken át alakította ezeket a fajokat. 

A kutatók felfedezték, hogy a gyapjas mamutnak 28 kromoszómapárja volt, ugyanannyi, mint legközelebbi élő rokonának, az elefántnak van. 

 

Egy nemzetközi kutatócsapat elemezte egy 52.000 éves gyapjas mamut bőrmintáját és ősi kromoszóma fosszíliákat fedeztek fel. A felfedezéssel rekonstruálni tudják a gyapjas mamut genomját és bepillanthatunk a genetikai felépítésükbe és evolúciós történetükbe.
Fotó: Nyugat-Ausztrál Egyetem

 

Megnézték azt is, melyik gének voltak aktívak és találtak olyan kulcsfontosságú géneket, amik a szőrtüsző fejlődést szabályozták és az aktivitási mintázat teljesen más, mint az elefántoknál.

 

Kaur azt nyilatkozta, hogy a felfedezés kiemeli az erős kutatási politika fontosságát, ami segíti a hosszú távú genetikai és konzervációs tanulmányokat. Ha megismerjük a kihalt állatok genetikai felépítését és adaptációját, jobb módszereket dolgozhatunk ki, hogy megvédjük a veszélyeztetett fajokat.

(Forrás: Nyugat-Ausztrál Egyetem: https://www.uwa.edu.au/)