Kutatók egy csoportja fonálférgeket gyűjtött a megsemmisült atomerőmű közeléből. Amikor a begyűjtött élőlények örökítőanyagát elemezni kezdték döbbenetes felismerésre jutottak: a parányi állatok genomjában nem találták jelét bármilyen fajta károsodásnak. Úgy tűnt, a pusztító, emberek számára halálos radioaktív sugárzás egyáltalán nincs hatással ezekre az organizmusokra.
A felfedezés nagy hatással lehet az orvostudományra: egy napon olyan vadonatúj DNS-javító mechanizmust dolgozhatnak ki általa, amit a gyógyászatban, különösen a rákgyógyítás területén is hasznosítani lehet.
A fonálférgek nagyon egyszerűek, de egyúttal rettenetesen szívósak is. Bámulatos képességük, hogy akár több tízezer évig is képesek életben maradni hibernált állapotban. Mivel genetikai állományuk felépítése egyszerű, a tudomány viszonylag hamar feltérképezte genomjukat, ami egyúttal leegyszerűsítette a kutatómunkát is.
A tudósok sok száz fonálférget gyűjtöttek az erősen sugárszennyezett térségből. A csernobili férgeket ezt követően tenyészteni kezdték a laboratóriumban, majd kiválasztottak 15 egyedet, és szekvenálták a genetikai állományukat. Végül a mutáns fonálférgek feltérképezett génállományát összevetették a világ más tájain élő fajtársaik genomjával.
A csernobili és a távolabb élő fonálférgek génállománya között voltak ugyan eltérések, de ezek a változások nem a sugárzásra vezethetők vissza, állapították meg a szakértők.
A csernobili fonálférgek kromoszómái teljesen épek voltak, nem utalt semmi arra, hogy a sugárzás károsította volna a DNS-üket.
A felfedezésről részletesebben a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos folyóiratban írtak.
Az atomerőmű környékén más szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott állatfajok is élnek. Nemrégiben például felfedezték, hogy a sérül reaktornál olyan gombák vertek tanyát, amelyek erősen radioaktív anyag lebontásából nyernek energiát; paradox módon olyan helyek felé terjeszkednek, amelyek a legtöbb élőlény számára halálosak.
Rajtuk kívül pedig ott vannak a csernobili elzárt zónában élő farkasok, amelyek szintén a túlélés szempontjából hasznos mutációkat halmoztak fel az eltelt évtizedek alatt. A csernobili farkasok génállományában olyan sok változást figyeltek meg, hogy lassan teljesen elkülönülnek a Föld más részein élő fajtársaiktól.