Munkatábort is megjárt forradalmárnő tört Lenin életére

A történelem folyamán a politikusok ellen számtalan merényletet követtek el. Ez alól Vlagyimir Iljics Lenin, a bolsevikok vezetője sem volt kivétel. A zavaros politikai helyzet, a polgárháborús időszak, a társadalmi támogatottság hiánya és az elszabadult indulatok mind oda vezettek, hogy 1918-ban három alkalommal is a kommunista politikus életére törtek.

1917 novemberében a bolsevikok megdöntötték az ideiglenes kormányt, ezzel pedig megkezdték a diktatúra kiépítését. Még a támogatóik között is kivívták az ellenszenvet – amellett, hogy a pártnak sosem volt teljeskörű társadalmi támogatottsága. 

Kegyelem és megtorlás

Csupán néhány hónappal a hatalomátvételt követően, 1918. január elején törtek Lenin életére először. A Népbiztosok Tanácsának elnöke Péterváron tartott beszédet, majd kocsiba ült, és ekkor kezdődött el a lövöldözés. Fritz Platten svájci kommunista politikus – aki megszervezte Lenin Oroszországba való visszatérését a száműzetéséből – mellette volt a nehéz pillanatban. Ő fedezte és védte meg a lövésektől, miközben Plattent magát is eltalálta egy golyó. Az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság Dmitrij Sahovszkoj herceget nevezte meg a merénylet szervezőjeként, és később a vádolt férfi is beismerte, hogy valóban ő állt a tett mögött. Rajta kívül Nyikolaj Nyekraszov is a részese volt a gyilkossági kísérletnek, majd elmenekült az országból, és későbbi, 1921-es visszatérése után magától Lenintől kapott megbocsátást. 

A merényletkísérlet ábrázolása
Fotó: Wikimedia Commons

Január végén újból támadást szerveztek Lenin ellen, erre azonban korán fény derült, és a hatóságoknak időben sikerült megakadályozniuk. 

A letartóztatott konspirálókat a polgárháborús frontra küldték – legalább ketten közülük a fehérek, vagyis a cárhoz hűséges katonák közé álltak be. Júliusban a szociálforradalmárok (eszerek) szimpatizánsai körbezárták a Kremlt, és a diktatúra felszámolását követelték. A katonai túlerejüknek köszönhetően a vörösök elhárították a veszélyt, azonban a kegyetlenség és az eszerek pártjának betiltása később majdnem Lenin életébe került.

Mérgezett lövedékek?

Fanni Kaplan 1918 nyarán döntötte el, hogy meg fogja ölni Lenint. A fiatal hölgy számára nem volt új keletű az erőszakos cselekmény, ugyanis hivatásos forradalmár volt, és korábban részt vett egy pokolgépes merényletben is, amely tette miatt megjárta a szibériai kényszermunkatáborokat. Tizenegy év után, a bolsevik forradalom idején szabadult, a rendszeres bántalmazások miatt szinte teljesen vakon, betegen és legyengülten. Többször szorult szanatóriumi kezelésekre is. Bár eleinte támogatta az új berendezkedést, az eszerek betiltása következtében hamar kiábrándult a diktatórikus vezetésből, így 1918. augusztus 30-án – Lenint a forradalom árulójának tartva – három lövést adott le a fegyvergyári beszéde után éppen távozni készülő kommunista politikusra, csupán néhány méterről. Két golyó találta el Lenint: egy a nyakán át a kulcscsontjáig hatolt, egy pedig a karjába fúródott. Félve egy újabb merényletkísérlettől nem szállították kórházba, hanem a Kreml falai mögé menekítették. 

Fanni Kaplan 1918-ban
Fotó: Wikimedia Commons

A sérült vezetőhöz kirendelt orvosok nem voltak hajlandók eltávolítani a lövedékeket ilyen körülmények között, így azok Lenin testében maradtak. Kaplant elfogták, aki nem árulta el segítői neveit – pedig valószínűsíthető, hogy egyedül nem tudta volna véghezvinni a merényletet rossz egészségi állapota miatt. Négy nappal a merényletet követően kivégezték.

A gyakori gyilkossági kísérletek ellenére Lenin és a bolsevikok hatalma megszilárdulni látszott. 

A vezér látszólagos sebezhetetlensége szintén őt erősítette – még akkor is, ha valójában okozott bonyodalmakat számára. A Fanni Kaplan által elkövetett támadás után Lenin egészsége folyamatosan romlott, egyes elméletek szerint ehhez az állítólag mérgezett golyók is hozzájárultak. Az 1920-as évek elején több agyvérzést kapott, amelyek részleges lebénulásához vezettek – ez addig fajult, hogy már beszélni sem volt képes. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.