Kittinger 1949-ben csatlakozott az amerikai légierőhöz és kezdetben vadászrepülőket és bombázókat vezetett, ezt követően tért át az elsőre sokkal ártalmatlanabbnak tűnő léggömbökhöz. Az 1950-es évek közepére már az amerikaiak űrkutatási részlegén találta magát, ahol hamar fontos programok főszereplője lett. 1957-ben közel 30 kilométerig emelkedett ballonjával, amellyel akkor világcsúcsot állított fel. Nem sokkal később bevették az Excelsior-projektbe: ennek keretei között ejtőernyős ugrásokat kellett végrehajtania.
A határ a csillagos ég
1959 és 1960 során három alkalommal rugaszkodott a mélybe elképesztő magasságokból. Az odautat minden esetben léggömbbel tette meg, visszafelé pedig a fizika törvényeire és ernyőjére bízta magát. Elsőként 23 ezer méterről ugrott le, amikor a hibás felszerelés miatt elveszítette az eszméletét, és ez csaknem az életébe került.
Második próbálkozása már sikeresen zajlott, a harmadik, 31 ezer méterről elvégzett kísérletével pedig több tekintetben is csúcsot döntött:
a legmagasabb ejtőernyős ugrás és a leghosszabb zuhanás rekordját is ekkor szerezte. A férfi által végrehajtott tesztek számos ponton segítették a tudósok munkáját a világűr meghódításában. A kísérletek leginkább arra irányultak, hogy megfigyeljék az emberi test reakcióját abban a légköri rétegben, amely már elég közel van a kozmikus térséghez.
Két évvel az utolsó ugrása után egy csillagászati expedícióval ismét a felhők fölé emelkedett. Egy ballon segítségével 25 ezer méter magasan vizsgálta egy szakember segítségével a távoli galaxisok égitestjeit.Később a léggömböktől egy háború erejéig visszatért a vadászrepülőkhöz. Kittinger pilótaként közel ötszáz bevetésen vett részt a vietnámi harcokban. Szolgálata már a végéhez közeledett, amikor 1972-ben a gépét lelőtték, azonban sikeresen katapultált a zuhanó járműből. Megpróbáltatásai itt nem értek véget, ugyanis földet érése után tizenegy hónapnyi hadifogság várt rá egy észak-vietnámi börtönben.
Léggömbbel az Atlanti-óceán felett
Életének egy korszakát zárta le 1978-ban: ekkor szerelt le a légierőnél. Ez azonban közel sem jelentette a nyugdíjba vonulását, sőt. A magasság iránti szenvedélye továbbra is a felhők fölé emelte a bátor amerikait. Rendszeresen indult különféle léggömbversenyeken, amelyeken jól szerepelt: a neves Gordon Bennett Cup-nak többször is résztvevője volt, és előkelő helyezéseket ért el.
1984-ben újabb rekordot állított fel: elsőként szelte át az Atlanti-óceánt ballonjának fedélzetén, teljesen egyedül.
A férfi 86 óra leforgása alatt 5600 kilométert utazott az Egyesült Államokból egészen Észak-Olaszországig, ezzel a megtett távolság és az idő tekintetében is csúcstartó lett.
Utoljára 2012-ben vett részt egy magaslégköri kísérletben, amelynek azonban már nem ő volt a főszereplője. Kittinger hasznos tanácsokkal látta el Felix Baumgartnert, aki arra készült, hogy megdöntsön valamennyit az elődje által a 20. században felállított rekordok közül. A tapasztalt pilóta a földről is végig segítette és bátorította fiatal utódját a feladat teljesítése közben. Baumgartner végül sikeres ugrást hajtott végre 39.045 méterről, első ejtőernyősként átlépve a hangsebességet szabadesésben.
Kittinger számos kitüntetésben részesült, elért eredményei pedig örök hírnevet biztosítottak számára. A férfi, aki valószínűleg inkább a levegőben érezte otthon magát, mint a szárazföldön, 94 évesen hunyt el az Egyesült Államokban.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.