A királygyilkosság, amit filmen is rögzítettek

A királygyilkosság pillanatai: a biztonsági emberek rátámadnak a merénylőre

Kilencven éve, 1934. október 9-én gyilkolták meg horvát usztasák megbízásából Marseille-ben I. Sándor jugoszláv királyt. A királygyilkosságba véletlenül Louis Barthou francia külügyminiszter is belekeveredett, aki egy golyó miatt halt meg.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot az első világháború után, 1918. december 1-jén kiáltották ki az Osztrák-Magyar Monarchia romjain. Gyorsan kiderült, hogy az új államban a közös szláv gyökerek ellenére nehezen tudnak együtt élni a különböző nyelvű, vallású, történelmi tudattal rendelkező és gazdaságilag is rendkívül eltérő fejlettségű nemzetek. Ez vezetett a későbbi királygyilkossághoz. A szerbek és a horvátok a dominanciáért folytatott harca már-már polgárháborúval fenyegetett, ezért a szerb Karagyorgyevics dinasztiából származó I. Sándor király 1929. január 6-án eltörölte az alkotmányt, felfüggesztette a törvényhozást, csak egy hozzá lojális párt működését engedélyezte, az ország nevét pedig Jugoszláv Királyságra változtatta. Sándor 1931. szeptember 3-án nyugati szövetségeseinek nyomására (oktrojált) alkotmányt léptetett életbe, amely csak palástolta a diktatúrát és továbbra is az uralkodónak tartott fenn minden fontos döntést.

A királygyilkosság pillanatai: a biztonsági emberek rátámadnak a merénylőre
Fotó: Wikimedia Commons

A királyi diktatúra bevezetése után a horvát ellenzék vezetőinek egy része emigrált és létrehozta a függetlenségpárti, a terrorista módszerektől sem visszariadó usztasa mozgalmat, az ország déli részén, Macedóniában a „szerbesítés” ellen folytatott gerillaharcot a Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO). Jugoszlávia ekkor legtöbb szomszédjával területi vitában állt, Olaszország és Magyarország az usztasákat, Bulgária a macedónokat támogatta, és a Hitler által meghirdetett Anschluss után a náci Németország is közvetlen szomszédja lett volna. I. Sándor nagyhatalmi támogatást keresve épített ki szövetséget Franciaországgal, amelyet ugyancsak aggasztott Németország erősödése.

 

Számos tényező vezetett a marseille-i királygyilkossághoz

Louis Barthou francia külügyminiszter megkísérelt egy koalíciót összehozni Németország visszaszorítására, amelynek több közép-európai ország mellett részese lett volna Olaszország, a Szovjetunió és Jugoszlávia is. 1934 tavaszán Prágába, Belgrádba, Bukarestbe és Varsóba látogatott, majd Makszim Litvinov szovjet külügyminisztert is megnyerte a gondolatnak. A megvalósítást nehezítette Sándor és az olasz Duce, Benito Mussolini rossz viszonya, ezért előbb Sándorral akart megállapodásra jutni, biztosítva őt arról: Párizs nyomást fog gyakorolni Rómára, hogy az rendezze kapcsolatait szomszédjával.

I. Sándor jugoszláv király
Fotó: Wikimedia Commons

A horvát usztasák és a macedón szeparatisták a látogatásban kiváló alkalmat láttak Sándor meggyilkolására, ehhez a király halála utáni bizonytalanságtól hasznot remélő Olaszországtól és Magyarországtól kaptak támogatást. 

Szerbiában már történt királygyilkosság:

• tisztek egy csoportja 1903-ban végzett az osztrákbarát Obrenovics Sándorral;
• I. Sándor ellen 1916-ban, 1921-ben és 1933-ban is megkíséreltek merényletet.

 A tervek kidolgozása Rómában zajlott, a terroristák felkészítése Magyarországon, a Nagykanizsa melletti Jankapusztán. 

A merénylet elkövetésére három usztasát és kiképzőjüket, a hivatásos forradalmár és bérgyilkos bolgár Vlado Csernozemszkit választották ki, akik a magyar hatóságoktól kapott hamis csehszlovák iratokkal érkeztek Franciaországba. 

Ketten Marseille-be utaztak, ahová a király hajóval érkezett, ketten Párizsban maradtak, hogy kudarc esetén újra próbálkozzanak. A jugoszláv titkosszolgálat az utolsó pillanatban értesült a merénylet tervéről, de Sándor nem volt hajlandó változtatni programján, mondván: 

„Egy Karagyorgyevics soha nem hátrál meg”.

 

Az első merénylet, amelyet filmen rögzítettek

A díszegyenruhába öltözött király egy jugoszláv hadihajóval érkezett Marseille-be, és a kikötőből Barthou társaságában egy nyitott kocsin hajtott a városházára; a menet lassan haladt, mert élén lovasrendőrök haladtak, a király autóját pedig mindkét oldalon egy-egy lovas kísérte. Amikor a tőzsdepalotához értek, 

a tömegből előugrott az ott várakozó Vlado, aki virágot szorongatva, „Éljen a király!” felkiáltással a kocsi lépcsőjére ugrott, és a csokrot elhajítva revolverével több lövést adott le a bent ülőkre. 

Az autó mellett lovagló tiszt először újságírónak nézte a merénylőt és csak késve reagált, de aztán kardjával lesújtott a merénylőre, aki lövöldözve próbált elmenekülni. A zűrzavarban a rendőrök is tüzet nyitottak, mint utóbb kiderült, egyikük eltévedt golyója végzett a francia külügyminiszterrel.

 A több golyótól is eltalált, vérző tettest a feldühödött tömeg szabályszerűen meglincselte, és nem sokkal később a rendőrségen meghalt.

 A királyt, akit az egyik golyó a mellkasán talált el, kórház helyett a városházára vitték, de az orvosok nem tudták megmenteni, egy órával később meghalt. A marseille-i volt az első merénylet, amelyet filmen rögzítettek.

Az életben maradt usztasa merénylőket nem sokkal később azonosították és életfogytiglani börtönre ítélték, majd 1940-ben, Franciaország lerohanása után a német hatóságok szabadon engedték őket. Miután Olaszország és Magyarország érintettsége is felvetődött, a Népszövetség vizsgálatot indított, de a továbbra is a Mussolinival kötendő megállapodáson fáradozó Párizs és London fellépése nyomán ez elhalt, ezzel együtt a francia-jugoszláv viszony is hűvössé vált.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)