Tulassay Tivadar

II. A születési súly és az érbetegségek

Bár az egyes emberi fajok között kismértékű különbözőség mutatkozik, a születési súly átlagosan 3200 g körül mozog. 2500 gramm az alsó határ, amelyet még az élettanilag normálisnak tekintünk. Az ez alatti születési súllyal születetteket alacsony súlyú újszülötteknek nevezzük. Az orvostudomány és a gyermekgyógyászat évszázadokon keresztül a normális születési súlyú gyermekekre összpontosított, mivel ezek az újszülöttek rendelkeztek reális eséllyel a túlélésre. Az elmúlt néhány évtized alatt a születés körüli orvosi ellátás fejlődésének köszönhetően a kissúlyúak életkilátásai is jelentősen megnőttek: az alacsony születési súlyúak, de még az igen kis súlyúak (<1250 gramm) jelentős hányada is tünet- és panaszmentesen éri el a felnőttkort.

Az alacsony születési súly gyakorisága eltérő: a gazdaságilag fejlett országokban 4-5 százalék, a fejlődő országokban akár 15 % is lehet. Hazánk évek óta a középmezőnyben van 8-10 %-os gyakorisággal. Az alacsony születési súly számos okra vezethető vissza. Az okok két nagy csoportra oszthatók: az egyik esetben a méhen belüli elégtelen tápanyag-ellátottság okoz alacsony súlyt (méhen belüli sorvadás), míg a másik csoportba a valódi koraszülöttek tartoznak, akiknek a fejlődése és gyarapodása a biológiai program szerint zajlik, ám valamilyen ok miatt a méhen belül töltött fejlődési idő rövidebb, hamarabb megszületnek (6-8. ábrák).

6. ábra

7. ábra

8. ábra

Azt, hogy az alacsony születési súly fokozza a felnőttkori betegségek kockázatát, elsőként David Barker brit epidemiológus figyelte meg. Nagy-Britannia különböző régióiban jelentősen eltér a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos halálozási arány. Az 1980-as években a szívbetegségek okozta halálozás ott volt a legmagasabb, ahol az 1900-as évek első évtizedeiben magas volt az alacsony születési súllyal összefüggő újszülöttkori halálozás. A vizsgálat idején 60-80 éves emberek esetében Barker és munkatársai igazolták, hogy a 2500 gramm alatti születési súlyúak esetében a szívbetegség okozta halálozás aránya kétszerese volt a normális súllyal született egyénekének.

Az eredményeket először kétkedve fogadták. Felrótták, hogy a vizsgálat mintaszáma nem volt elég nagy, pontatlan volt a méhen belüli fejlődési elmaradás jellemzése, s számos egyéb rizikótényező (szociális, gazdasági körülmények, környezeti tényezők) figyelmen kívül hagyása eredményezte az összefüggést. A 90-es évek közepétől azonban világszerte számos, jól megtervezett vizsgálatot végeztek. E tanulmányok jól dokumentálták, hogy fordított összefüggés áll fenn a születési súly és a koronáriabetegség felnőttkori kockázata között: a legnagyobb születési súlyúak kockázata körülbelül a felére csökken a legkisebb születési súlyú egyénekéhez viszonyítva.

A tudományos világ mára elfogadja a Barker-hipotézist. Mi lehet azonban a magyarázata a születési súly és a szívbetegség közötti összefüggésnek? A magyarázat keresése során számos tényező jelentősége felvetődött.