Tógában, betépve - városnéző túrák másképp

A turisták szerint már maguk az utazásszervezők is unták a hagyományos városnézéseket, amikor rájöttek, hogy itt az ideje kidolgozni egy-két alternatív városnéző utat. Úgy gondolták, óriási lesz rá az igény, a sejtésük pedig beigazolódott. Óperencián innen és túl a világ nagyvárosainak legérdekesebb városnéző körútjain a turisták egyenesen ujjonganak, és még az amúgy halálra unt idegenvezetők is élvezik a munkájukat.

Ha már Amszterdam, akkor feltétlenül említést érdemelnek az úgynevezett XXX túrák. Ezeket a túrákat a legelképesztőbb témákban szervezik. Ellátogathatunk például különböző sörfőzdékbe, ahol a helyi nedű történetével és készítésének módjával ismerkedhetünk meg és nem utolsó - sőt első - sorban meg is kóstolhatjuk az italt. A 4-5 sörfőzdét érintő program kifejezetten népszerű a turisták körében. A városban természetesen akadnak ennél jóval különlegesebb túrák is. Ilyenek például a különböző undeground partyk. Egy éjszaka alatt 2-3 helyszínen szórakozhatnak a túrára befizetők, de létezik vöröslámpás negyed-túra is, külön fiú/lány városnéző program, sőt felkereshetjük a - szervezők szerint - legjobb coffee shopokat is a városban.

Aki pedig kényelmes, és sem kerékpározni, sem gyalogolni nem szeret, válassza a lisszaboni városnézést villamossal. Az alternatív városnézések közül ezek a legkedveltebbek. A portugál fővárosban a villamosvezetők enyhén szólva lendületesen vezetnek, ezért itt tényleg leáll a forgalom, ha jön egy szerelvény. A szűk utcákon hegynek föl, völgynek le olyan rutinosak a sofőrök, hogy az egész villamosozás tulajdonképpen egy nagy hullámvasutazás. A leghíresebb villamos vonal a 18-asé, ami elvisz a nevezetes Alfama negyedhez. De létezik egy kifejezetten turisták számára üzemeltetett villamos, ami csupán egyetlen szerelvényből áll. Ezt élénkpirosra festették, és aranyszínnel díszítették. A városnéző villamossal a legszebb részekhez vezetnek a sínek, és nekünk három órán keresztül csak arra van gondunk, hogy jobbra vagy balra bámészkodjunk.

Az olaszok pedig még a bringáról is leszálltak. Rómában újabban nem is busszal, nem is gyalog, hanem futva intézik a városnézést. Négy és fél kilométeres a városi futókaland-túra, és nem csak úgy szélnek eresztik a turistákat, hanem még idegenvezetőt is biztosítanak kisérőnek, aki ott magyaráz, illetve liheg mellettük. A római futókalandok azért is kedveltek, mert így bizonyosan elkerülhetők az Örök Városra jellemző hatalmas dugók. Rómában befizethetünk tógás városnéző túrára is. Itt a turisták korhű tógába öltözve járhatják végig a várost, és hozzá egy kis grappa is jár.

Ázsiában, Szingapúrban például kétéltűvel mennek a turisták városnézésre. Gyors, praktikus, és napszaktól, illetve forgalomtól függően alakítható az útvonal sőt, még menet közben is variálható.

A szingapúri "Duck Tours" kétéltű járművei Suntec cityből, az üzleti negyedből indulnak és a túrák hozzávetőlegesen egy órásak. Egy út ára harminchárom szingapúri dollárba kerül. A sofőrök minden esetben igyekeznek a kétéltű vízbecsobbanását látványosra és fröcskölősre igazítani. E kétéltű járművek eredetijét a második világháborúban, a normandiai partraszállásnál használta az amerikai hadsereg. Ilyen kétéltű túrára számos amerikai városban, például Bostonban és Seattleben, de akár Londonban és Liverpoolban is befizethetünk.

Ázsiában sok helyütt szerveznek tuk-tukkal, vagy riksával városnézéseket. Ezek a háromkerekű járgányok a közlekedés fontos szereplői és elsősorban a helyi lakosság használja. A tuk-tukokkal körbejárva mondjuk Bangkok, vagy Bombay utcáit sokkal közelibb képet kapunk a helyiek mindennapjairól, mint egy légkondicionált luxusbuszban ülve. Az ilyenfajta városnézések ráadásul egyénileg is megszervezhetők és még az áruk sem rögzített, csak egyéni alkudozási képességünkön múlik, milyen mélyen kell a pénztárcánkba nyúlnunk. Ha pedig valaki még ennél is különlegesebb élményre vágyik, elefántos városnézésen is részt vehet, például Kambodzsában, Siem Reapban, illetve Angkor romjai között. A kissé kényelmetlen, de mindenképpen különleges túra nem nevezhető olcsónak, 70-80 dollár körül van személyenként.

A legeredetibb városnéző túra azonban kétségtelenül a tokiói dugó-túra, ami nem szól másról mint a japán főváros híresen kilátástalan dugóinak és közlekedési káoszának személyes megtapasztalásáról. A mindenképp élményszámba menő program nem tart sokáig, az emeletes buszokból egyébként is jól előre lehet látni, hogy mikor indul meg a sor a következő piros lámpáig. Ha egy egyórás dugó után valami bevásárlóközpontnál kiszabadulnak a turisták, rendszerint halálra vásárolják magukat a kereskedők nagy-nagy örömére.

Szabó Kata