A magyar, aki hegyről jött le

Május 23-án teljesítette élete álmát Jelinkó Attila, a második magyar hegymászó, aki felért a világ legmagasabb csúcsára, a 8850 méter magas Mount Everestre. Teljesítményét növeli, hogy a nem mindennapi utat amatőrként tette meg. Vérző körmök, éjszakai fulladás, jéghideg szél és a vártnál kevésbé megindító csúcsélmény.

A serpák a legjobbak

Az Everest megmászása, illetve a mászóutak szervezése ma már komoly idegenforgalmi iparággá fejlődött: több olyan cég is működik világszerte, amelyek úgynevezett kereskedelmi expedíciókat indítanak, ahol profi vezető kíséretében nagyobb csoportban kísérlik meg a csúcs meghódítását az amatőrök. Ezek a vezetők valósággal húzzák a kevésbé felkészült mászókat. Egy ilyen túra ára 40-60 ezer dollár között van, tehát korántsem nevezhető olcsó mulatságnak.

Jelinkó Attila sikeres csúcsmászása nem ezek közé a kereskedelmi expedíciók közé tartozott, ugyanakkor ő és társai is igénybe vették a serpák segítségét. A serpák a közhiedelemmel ellentétben nem a csomagok cipelése miatt vannak, hanem sokkal inkább profi mászótársnak számítanak - mondja Attila, aki szerint a serpák egyenesen a legjobb hegymászók a Himalájában. Attila elmondta, hogy egy alkalommal látott egy serpát, aki farmernadrágban ment fel az Everest egyes táborába mínusz 15 fokos hidegben.

Az Everest meghódításának harmadik módja a teljesen puritán expedíció, amikor serpák, vezetők és oxigén nélkül kísérlik meg a csúcs meghódítását, ahogyan azt Klein Dávid és Várkonyi László is tette.

9 órás mászás éjszaka

A csúcstámadás előtti napok felkészüléssel, a felszerelés kiválogatásával, de mindenekelőtt evéssel, ivással és alvással teltek, ez utóbbiak kiemelten fontosak a sikeres kísérlethez. Az alaptáborból két nap alatt jutottak fel a 6500 méter magasan lévő kettes táborba. Itt megkapták a következő napokra szóló időjárás jelentés, ezért az eredeti tervben szereplő május 21-i csúcstámadás helyett május 23-ika mellett döntöttek. A két napos "szabadidő" alatt megpróbáltak rendesen táplálkozni, de ilyen magasságban az evés már kész tortúra.

Május 21-én a hármas tábor következett, ahol már nincs pihenés, a rákövetkező nap a négyes tábor következett, utána éjszaka pedig magas a csúcstámadás. Az utolsó szakasz kilenc órán át tartott és egész éjszaka másztak. Az éjszakai mászásnak az időveszteség csökkentése mellett az az oka, hogy az Everest régióban az időjárás többnyire délután változik, az éjszakák jellemzően stabilak.

A csúcsból csak a hidegre emlékszik

Jelinkó Attila elmondta, hogy a mászás közben megfordult a fejében, vajon kibírja-e a megpróbáltatást. Előfordult, hogy vérzett a körme az elégtelen táplálkozástól, éjszaka arra ébredt a sátrában, hogy fuldoklik, a lábai jégtömbbé fagytak, de aztán valahogy összeszedte magát. Pedig voltak, nem is kevesen, akik már az áprilisi akklimatizációs mászások után árulni kezdték a felszereléseiket, mondván, hogy ez nekik túl nagy falat és idő előtt távoztak a hegyről.

Jelinkó Attila gyerekkori álma végül teljesült, felért a világ legmagasabb csúcsára, elkészítette élete talán legemlékezetesebb képét, ahogy tartja a kibontott nemzeti zászlót, de a blogjában is meghallgatható hangfelvétel szerint a csúcsból csak arra emlékszik, hogy iszonyatosan hideg van, hatalmas szél fúj, pokolian fáradt és ráadásul az út nehezebbik fele még hátravan.