Megmásztuk a Kilimandzsárót

Megmászni a Kilimandzsárót elsőre hajmeresztő ötletnek tűnhet, de persze nem az. Mivel a Kilimandzsáró Nemzeti Parkba csak vezetővel és díj befizetésével lehet bemenni, érdemes egy túravezető társaságot megbízni a szervezéssel, és az egyéb szükséges szolgáltatások (túravezetés, teherhordás, élelmezés) biztosításával. Az interneten könnyen találunk ilyen túraszervezőket. Két magyar fiú és egy lány is ezt a megoldást választotta, most az útjukról és a tapasztalataikról olvashatunk.

5. nap: Barafu tábor (4550 m) - Uhuru csúcs (5895 m) - Mweka (3100 m)
Távolság: körülbelül 7 km felfelé / 8 óra, és 23 km lefelé / 7-8 óra
Táj: kőtörmelék, jégsapkás csúcs

A Barafu táborból a vulkán pereméig, a Stella pontig vezető út meredek és törmelékes. Alig van már levegő, azt is a fülén veszi az ember. Bár kapaszkodni kézzel nem kell az út során, a körülbelül 6 órás menetelés az éjszakában örökkévalóságnak tűnő kaptató. Kevesen adják fel, hogy megmásszák a Kilimandzsárót, akik mégis, azoknak nagy része ezen a szakaszon fordul vissza. A meredekség a Stella pontnál éri el a vulkán peremét, ide csatlakozik be egy, a Kilimandzsáróra vezető másik, egyben a legnépszerűbb, Coca-Cola útnak nevezett 5 napos, Marangu.

A Stellától már látni a perem legmagasabb pontját, a negyed kilométernyire található Uhurut, amelyet körülbelül 1 óra alatt lehet elérni. Az út itt már szelíden lankás. Az Uhuru csúcsra érve egy tábla gratulál az 5895 méter leküzdéséhez, és közli, hogy éppen Afrika legmagasabb pontján áll az ember, a világ legmagasabb egyedülálló hegyének, és a világ egyik legnagyobb vulkánjának tetején. Nem rossz, mégis eltörpül a felkelő nap látványa mellett, amely az ember lába alól érkezik, és lentről süt felfelé. Mire mindenki lefényképeztette magát a táblánál, és megették a csúcs-csokit, a túrázók jól át is fagytak, így fél óra után elindultak lefelé. (A vezető a csúcsra tornacipőben érkezett.) Bár a csúcson gleccsert és jégfalat lehetett látni, de hóba lépni már nem lehetett az úton, csak, ha lementek róla. A lefelé vezető 2-2 és fél órás meneten már messziről lehetett látni a tarkálló Barafu tábort, és mögötte az 5000 méterrel lejjebb elterülő szafarit. A csapat körülbelül 10 órára ért a táborba, ahol egy órán keresztül lehetett pihenni, mielőtt megérkezik a felfelé jövő turnus. Innen további 1500 méteres, 4-5 órás ereszkedéssel lehet elérni az esti sátorhelyig, a Mweka táborig, ahol az ember a hosszú és fárasztó nap végén olyakor ruhástul dől be a felállított sátrába.

6. nap: Mweka (3100 m) - Mweka kapu (1980 m)
Távolság: körülbelül 15 kilométer / 3 óra
Táj: erdő

A reggeli kényelmes indulás után a csapat sétálva érte el a nemzeti park kijáratát, ahol minden résztvevő egy oklevelet kap a teljesítményéről: a Stella pontot elérők zöldet, az Uhuruig eljutók aranyat. Ahogy az út során valamennyi megállónál, a kijáratnál is regisztrálja a park személyzete a jelenlévőket. Majd a kilépőket orrba vágja a civilizáció első jele: az ajándék. A kijáratnál a túravezető a kiindulási pontnál, a Machaménál hagyott cuccaikat bepakolva várta a csapatot egy kocsiban és elvitte őket Arushába hogy onnan folytathassák útjukat a szafariba és a Ngorongoro kráterhez, majd Zanzibárba.

Aki felmegy a Kilimandzsáró tetejére abszolút elégedett lehet: az eléje táruló látvánnyal, és a saját teljesítményével egyaránt.

Petik Katalin