A mai kalózokban nincs semmi romantikus

Ebben a festői szépségű öbölben horgonyoztunk

A Karib-tengerről sokaknak elsőként a kalózok ugranak be. Nyilván van ehhez némi köze Johnny Depp híres filmtrilógiájának, de tény, hogy ma is garázdálkodnak kalózok a tengereken. Bár hajós utazásaim során szerencsére eggyel sem találkoztam személyesen, sajnos eleget hallottam róluk ahhoz, hogy tudjam, nincs bennük semmi romantikus. 

Épp a kelet-karibi térségben találkoztam egy idős, norvég férfival, akinek sajnos meggyűlt a baja a kalózokkal. Egyedül volt a hajóján, horgonyon állt, tehát nem menet közben érte a támadás. Egyszerűen felszálltak a hajójára, összeszedték az értékeit, köztük a bankkártyáját, és a PIN-kódot követelték. Tessék, ilyenek a modern kalózok.

Már nem a kincses láda kulcsát kérik, hanem a bankkártya kódját.

Ő persze nem volt hajlandó megadni, aminek az lett a következménye, hogy alaposan összeverték. A férfi nem tört meg, így a pénze megmaradt, és szerencsére maradandó sérülések nélkül megúszta a kalóztámadást.

A mai kalózok nem igazán hasonlítanak Johnny Depp kalózához, bár talán a régiek se Forrás: AP/Peter Mountain

Vizet kértek tőlük, majd lelőtték őket

Ennél sokkal durvább az a sztori, amely Venezuela partjaitól nem messze történt. Egy ausztrál és egy amerikai házaspár épp a partvidéken vitorlázott egy katamaránon, amikor melléjük siklott egy csónak. A kalózok általában kicsi, horgászcsónaknak látszó hajóval közlekednek, így könnyen a gyanútlan hajósok közelébe tudnak férkőzni. Mire kiderül, mifélék, már rég késő.

Itt is ez történt. A kalózok belekapaszkodtak a hajóba, és azt állították, hogy vízre van szükségük. Az ausztrál házaspár volt éppen a fedélzeten. Amikor a nő kihajolt, hogy odaadja nekik a vizet,

gondolkodás nélkül fejbe lőtték, majd a férjével is végeztek.

Azt viszont nem tudták a támadók, hogy egy másik házaspár is van a hajón, így az amerikai férfi meg tudta őket lepni, és a saját fegyverével végzett velük.

Ilyen kicsi, horgászcsónaknak tűnő hajóval járnak a kalózok Forrás: Wynne-Hughes Veronika

Mindezek után még ő töltött három hónapot egy venezuelai börtönben, mire tisztázódott, hogy csakis önvédelemről volt szó. Na, ezt a sztorit hallva már végképp semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy kalózokkal fussunk össze.

Az egyedül hajózó nő megúszta a támadást

Sigrid Greven találkozása a kalózokkal ugyan szerencsésebben végződött, de azért csak tovább növelte a félelmeimet. Sigrid közismert személyiség Belgiumban, egyedül vitorlázza körbe a földet, bár rövid időre néha csatlakozik hozzá egy-egy útitárs. Én Belize-ben ismertem meg pár hónapja, ekkor hallottam tőle ezt a rémtörténetet.

Az eset Haitin történt, ahová Sigrid egy ismerősével érkezett valamilyen jótékonysági kezdeményezés kapcsán. Tudni kell, hogy

Haitin borzalmas a közbiztonság,

Sigrid szerint ezerszer rosszabb, mint mondjuk Indiában, ahol egyébként több hónapig élt. Sigrid ismerőse hamar hazarepült, ő azonban még maradni akart két napot, hogy bevásároljon, és felkészítse a hajót a következő útra.

Sigrid, aki túlélte a kalóztámadást, Oswalda és én Forrás: Wynne-Hughes Veronika

Az utolsó éjszaka Sigrid lefeküdt a kabinjában, amelynek tetőablakai vannak, szóval akár a csillagokat is nézheti az ágyából, ha épp úgy alakul. Most azonban nem a csillagos ég kötötte le a figyelmét, hanem három sötét alak, akik odafönn mozgolódtak.

Először azt hitte, ismerősök jöttek hozzá, de sajnos tévedett. Mire észbe kapott, és megpróbált bezárni ajtót-ablakot, már késő volt, a kalózok észrevették. Kivonszolták a fedélzetre – arra sem volt ideje, hogy felöltözzön –, ütötték-verték, majd egy kötéllel fojtogatták.

Biztos volt benne, hogy meg akarják ölni,

és egy ponton úgy érezte, sikerülni is fog nekik. Maga sem érti, hogy menekült meg végül. A kalózok persze minden értékét magukkal vitték, de legalább életben hagyták.

Kalózok nem csak a Karib-tengeren vannak: ez például egy szomáliai kalózhajó Forrás: AFP/Pierre Verdi

Hogyan járhatunk túl a kalózok eszén?

Ezeket a szörnyű történeteket hallva felmerül az emberben a kérdés, hogyan lehet elkerülni egy ilyen támadást? Különösen fontos ez a kérdés Venezuela partjainál, ahol kimondottan rossz a közbiztonság, és gyakoriak a támadások.

Azt mondják, ha az ember mindenképpen Venezuelába akar hajózni, akkor

a főszabály az, hogy 24 óránál tovább ne maradjon egy helyen.

Nagyjából ennyi időbe telik ugyanis, hogy megszervezzék a támadást. Mi is elhajóztunk Venezuela partjai mellett, amikor Grenadából Bonairbe tartottunk. Azon kívül, hogy ügyesen elkerültük a veszélyes partszakaszt, összegyűjtöttünk egy csomó hosszú kötelet, amelyeket a hajó hátuljához kötöttünk.

Ide rögzítettük a kötélcsomót, hogy szükség esetén a vízbe dobhassuk Forrás: Wynne-Hughes Veronika

Ezeket adandó alkalommal a vízbe dobtuk volna, hogy a mögülünk támadó hajó propellerébe akadjanak. Azt is megbeszéltük, kinek mi lesz a szerepe egy esetleges támadásnál: ki fogja a hülyét játszani, ki lesz az, aki időt kér, ki gondoskodik a többiek védelméről.

A legtöbb hajón van olyan műholdas műszer, amely bizonyos távolságon belül kijelzi az aktuális pozícióját. A hajók helyzete néha az internetre is felkerül, vagyis

a kalózok akár az internetről is tudomást szerezhetnek arról, merre járunk éppen.

Ezért aztán ezt a műszert elővigyázatosságból kikapcsoltuk (így persze mi sem láttunk más vitorlásokat), éjszaka pedig leoltottunk minden lámpát, hogy ne látszódjunk. Persze a telihold fényében csak úgy vakított a fehér vitorla, de hát a holdat mégsem tudtuk kikapcsolni.

Venezuela gyönyörű, de sajnos gyakoriak a kalóztámadások Forrás: Flickr/Márcio Cabral de Moura

Nem figyelhetjük a radart a nap minden percében

Nagyon figyeltük a radart is, de ez kicsit becsapós tud lenni. Egy nagyobb, sodródó faágat vagy halrajt is jelez, sőt gyakorlatilag mindent, ami nagyobb sűrűségű, mint a levegő. Még a felhőket is. A helyzet kiszámíthatatlanságát mutatja, hogy

radar ide vagy oda, volt olyan hajó, amelyet nem vettünk észre.

Pont egy halraj fölött mentünk át, úgyhogy az összes horgászbotunkon kapás volt. Nancy meg én azzal voltunk elfoglalva, hogy a fedélzetre vonszoljuk a mahimahikat (nagy aranymakrahal), Jim meg ehhez asszisztált. Nagyjából tíz perc telt el úgy, hogy egyikünk sem nézett körül, és amikor legközelebb felpillantottunk, már a közvetlen közelünkben volt egy hajó.

A mahimahifogás elvonta a figyelmünket Forrás: Wynne-Hughes Veronika

Sokat olvastunk arról, hogy néz ki egy kalózhajó, a leírások alapján akár az is lehetett volna. Naná, hogy meghűlt az ereinkben a vér. De szerencsére nem környékezett meg minket, és mint hamarosan kiderült, ártalmatlan turistákkal volt tele.

Mi van, ha este leissza magát a kapitány?

Volt egy másik ijesztő élmény is, amikor megrémített egy támadás lehetősége. Az előző előtti kapitányommal, Lesszel (aki korábban a lakatlan szigetek között fuvarozott ide-oda) pár hónapja egy csendes kis öbölbe érkeztünk Grenadán. A miénk volt az egyetlen hajó az öbölben.

Grenadát Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1498-ban Forrás: Flickr/Lee Coursey

A partvidék vadregényes volt, egyetlen lélek sem járt arra, csak vadul burjánzó erdőt láttunk kicsi, gyalogosan járható ösvényekkel. Amikor besötétedett, leültünk vacsorázni a fedélzeten. Les általában iszogatni szokott este, és mint a tengerészek általában, nem is keveset. Eszembe sem jutott, hogy ebből akár probléma is lehet.

Nem sokkal később, legnagyobb rémületemre,

hangokat hallottunk, és felvillanó fényeket láttunk a távolban.

Az ismeretlenek beszálltak egy csónakba (amelyet korábbi felfedező körutunk során már láttunk), majd eloltottak minden fényt. Nincs mit szépíteni, halálra rémültem. Mert hát olyan környéken horgonyoztunk, ahol állítólag simán felbukkanhatnak kalózok.

Ebben a festői szépségű öbölben horgonyoztunk Forrás: Wynne-Hughes Veronika

Úgy számoltam, nagyjából tíz percünk van felkészülni a támadásra. Les már nem volt igazán használható állapotban, ami miatt most hirtelen elég dühös lettem, de persze nem hoztam szóba. Aztán nem történt semmi. Se tíz perc múlva, se órákkal később. Másnapra eltűnt a csónak. Mivel a környék nagy része nemzeti park, arra gondoltunk, talán éjszakai búvárkodásra jött egy csoport, vagy a teknősbébik kikelését szerették volna megnézni. Mindenesetre a frászt hozták rám.

Tulajdonképpen szerencsésnek érezhetem magam, hogy még soha nem kerültem a fentiekhez hasonló szörnyű helyzetbe. Bár

bizonyos térségekben tényleg reális veszélye van a kalóztámadásnak,

mégis azt gondolom, nem szabad, hogy ez elriasszon minket a hajózástól. A lényeg, hogy megtegyünk minden szükséges óvintézkedést, és észnél legyünk, amikor kell. Mert hajózni nemcsak szükséges (navigare necesse est), de nagyon élvezetes is. Ezt az örömöt pedig a kalózok se vehetik el tőlünk.