Megálltunk a titokzatos kapunál, amelyen szerény felirat jelezte, hogy ez itt a Szakáts-kerti horgásztó. Beljebb merészkedtünk. Néhány lépés után feltűnt a kis tó, körülötte égig érő, borostyánnal borított fák, vadul burjánzó bokrok, sás, göröngyös sétaút. Az egészet misztikus fénybe borította a sűrű növényzeten itt-ott áttörő napfény.
Hogy varázslatos a hely, azt az első pillanatban csekkoltuk. A második pillanatban pedig döbbenten konstatáltuk, mennyire elhanyagolt. Előttünk roskatag híd, a hátunk mögött pedig egy
idilli kúria az összeomlás szélén.
És megint az értetlenség: hogy hagyhatunk pusztulni egy ilyen rendkívüli helyet?
A Szakáts-kertről minimális információt találtam. Annyi biztos, hogy egykori tulajdonosáról, Dr. Szakáts Nándor nyugalmazott miniszteri tanácsosról kapta a nevét.
A tanácsos 1924-ben vásárolt birtokot Göd határában.
A nyolc kataszteri holdnyi (nagyjából négy és fél hektár) területet kelet felől a temető, déli oldalon a dunakeszi határ, nyugati oldalon a Duna, északi oldalon pedig néhány utca – ma már kertváros – határolta.
A miniszteri tanácsosnak volt érzéke az idillhez. A terület nagy része völgy, amelyben két forrás csobog. A Szakáts-villa előtt egyesülnek, és táplálják a halastavat. Szakáts Nándor felépíttette a romantikus kertbe tökéletesen illeszkedő, minden túlzástól mentes házat, és virágzó gazdaságot teremtett köréje.
Tyúkfarmja és tehenészete volt,
reggel-este lófogattal szállították házhoz a Szakáts-gazdaság friss tejét és tojásait.
Búzát, rozst, kukoricát és konyhakerti növényeket termelt. Meggyfát, cseresznyét, kajszi-, sárga- és őszibarackot, mandulafát, körte- és almafát telepített, tavasszal virágerdőbe borult az egész domboldal. (A történetet Angyal Lukács jegyezte le a Gödi Almanach 1997-es számában, a Dunai szigetek blogon találtam idézeteket a cikkből.)
A 2. világháború után jött az államosítás. A terület egy ideig úttörőtáborként üzemelt, majd szép lassan oszlásnak indult.
A rendszerváltás sem hozott megváltást.
A kert és a villaépület az önkormányzaté lett, az utóbbi mostanra életveszélyes állapotba került.
A kert egy részét az önkormányzat a piarista Búzaszem Általános Iskolának ajándékozta. Az egyház, az önkormányzat és a civilek adományaiból épült fel az iskola, amely 2010 óta működik. Hogy pontosan hol lehet, nem tudom, mert a horgásztó környékén – a romos kerti lakon és egy fabódén kívül – nem láttunk más épületet.
A kert sorsa évtizedek óta bizonytalan. Terveztek már ide kalandparkot, bábszínházat, rekreációs szabadidőparkot – közben pedig nem történik semmi. A villaépület lassan összeomlik, a tó úgy-ahogy rendben van a lelkes horgászoknak és a Szakáts-kertet védő patriótáknak köszönhetően. Pedig ez a különös atmoszférájú hely a Dunakanyar kapujának ékköve lehetne.