Honnan jött az utazás szeretete?
Főként a szüleim hatottak rám ösztönzően. Édesanyám mindig a fiatalságáról mesélt, amikor Németországban vagy Hongkongban élt. Az emberek kedvességéről meg a repülőkről, amelyek néhány méterrel a bérháza fölött süvítettek el a Kai Tak repülőtérnél. Ehhez jött édesapám, aki pilótaként járta a világot.
Melyik az első utazáshoz köthető emléke?
Kicsi voltam még, amikor egy éjszakai, viharos hajóúton eljutottunk Koppenhágába. Nagyon izgalmas és új világot láttam, mélyen megragadt bennem. Fiatalon elkezdtem dolgozni, csináltam mindent, a pénzt pedig eltettem későbbre.
18 évesen a megtakarítás egy részét tőzsdére raktam, és szerencsém lett.
Ebből finanszíroztam az első utazásomat.
Hová vezetett?
Önkéntesnek mentem Vietnamba. Házakat építettünk két barátommal. Amint befejeztük a munkát, utazgattunk Délkelet-Ázsiában. Nem gondoltam volna, hogy az utazóbogár ennyire belém fészkel, de amint hazaértem, már vettem is egy repülőjegyet, hogy életem első önálló útjára menjek.
Itt kezdődött a hajsza a rekordért?
Igazából soha nem határoztam el, hogy most akkor rekordot döntök. Manapság jött divatba a rekordhajsza, egyes emberek két év alatt bejárják a világot és hasonlók. Nekem nem ez volt a célom. Amikor meglett a századik ország, még mindig csak azt éreztem, hogy
nagyon élvezem a kalandot.
Csak miután eljutottam a nehezen elérhető országokba, döntöttem el, hogy most már beutazom mindet.
Ezeknél az országoknál sokat segített a szülői háttér.
Igen, édesapámnak köszönhetem, hogy letértem a kitaposott ösvényről. Vele repültem először olyan kevésbé látogatott országokba, mint Azerbajdzsán, Irán vagy Etiópia.
Ráadásul egy pilóta családtagjaként jelentős kedvezményt is kap az ember.
Néhány ismeretlen ország annyira különleges volt, olyan egyedi kultúrával, hogy tovább ösztönzött: látnom kell mindet.
Hogyan tudta fedezni az utakat?
Dolgoztam. Hostelekben, bárokban, kávézókban. Nem éltem nagy lábon, utcai árusoktól vettem az ételt, olcsó szállásokon aludtam, távolsági buszokkal utaztam. Így a pénzem is tovább tartott. Az utazás vége felé ráadásul
távmunkát kaptam egy pénzügyi cégnél, ez is sokat segített.
A legnagyobb kiadásom a fentebb említett országokba szóló vízum lett. Néhol 100 dollárt is elkérnek egy belépésért.
Ennyi országgal a háta mögött talán buta a kérdés, mégis felteszem: kedvenc helye?
Nagyon nehéz erre válaszolni. Ha országot kell mondani, talán az Egyesült Államok tetszett a leginkább, hiszen ott mindent megtapasztalhattam határokon belül. Hawaii és Alaszka nemzeti parkjai vagy az elképesztő városai, mint New Orleans, New York vagy a Las Vegas nevű játszótér. Huszonkilenc államot jártam be.
Ha csak egyetlen helyet kellene mondanom, valószínűleg Dél-Amerikában lenne. Mondjuk Cartagena Kolumbiában. Mindenét imádtam, a macskaköves utcáktól az öreg épületeken át a zenéig, az emberekig és természetesen az ételekig.
De Polinézia szigetei is az első háromban végeznének:
mindegyik hihetetlen, és mindegyik különbözik a szomszédjától.
Magyarországon is járnia kellett. Hogy tetszett?
Többször is jártam már Magyarországon. Legutóbb Budapestre jöttem, méghozzá a nagyszüleimmel. Akkor rendezték a Forma-1-es magyar nagydíjat, így a városban vibrált a levegő.
Talán Kelet-Európa legszebb városa.
A Lánchíd és a Parlament környéke csodálatos. Este hajóról is megcsodáltuk az épületeket, majd a budai Várat is megnéztük. Ez a legpompásabb erődítmény, amelyet valaha láttam. A gulyásleves, a csocsó és a romkocsmák mind-mind megragadtak.
Itt vetődik fel a következő kérdés: mennyit lehet látni a világból öt év alatt?
Ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzek, az öt év tökéletes volt. Nem mondom, hogy most már értek az összes országhoz, de tudom, hogy hová szeretnék visszatérni.
A legtöbb helyen egy normál nyaralásnak mondható hetet töltöttem,
így azért valamennyire átéltem a hangulatát. Ahhoz pedig, hogy ténylegesen lássunk mindent a világból, egy élet is bőven kevés.
Milyen érzés Guinness-rekordernek lenni?
Hihetetlen! Miután megkaptam a Guinness-rekordot, kavarogtak bennem a gondolatok. Nagyon örültem neki, ugyanakkor furcsa is volt. A legfiatalabb ember, aki bejárta az összes országot. De mi egy ország? Ember alkotta határ. A világ ennél sokkal többről szól. Amikor utazom, felfedezni megyek.
A tanulást és a felfedezést soha nem akarom befejezni.
Mert a végén a rekordot valaki úgyis megdönti, de az élményeimet senki sem fogja elvenni tőlem. Éppen ezért gyűjtöm az emlékeket, és osztom meg őket az emberekkel.
Ezért írt könyvet is, gondolom.
Igen. A könyv összefoglalja a gondolataimat és az élményeimet. Az Instagramon pedig fényképalbumot vezetek. A képek kiválasztása közben újra és újra átélem a kalandokat, valamint új lehetőségeket keresek. Ráadásul a többi utazó is motivál a történeteivel.
Az utazóbogár ezek szerint még nem lakott jól.
Nem, és csak etetni tudom. Mint mondtam, a világ felfedezéséhez egy élet sem elegendő, de azon leszek, hogy minél kevesebb ismeretlen táj maradjon. Temérdek dolgot ki akarok még próbálni. Az Északi- és a Déli-sarkra is szeretnék eljutni. Mindig utazni akarok.