Hogyan támasszuk fel a Mátrát?

Évekkel ezelőtt lelakatolt bolt, bezárt vendéglő és "Eladó" táblák minden második házon. Ez a Mátra. Díjnyertes kilátó, telt házzal működő szálloda, pesti belvárost idéző étterem. Ez is a Mátra. Csak az egyik az ország legmagasabban fekvő faluja, Mátraszentimre, a másik pedig a légvonalban szinte egy kőhajításnyira lévő Galyatető kilátó és környéke.

Hogyan lehetséges az, hogy ugyanabban a régióban ennyire eltérő kép fogadja a turistákat? Könnyű lenne azt mondani, hogy az egyik helyszínen voltak fejlesztések, a másikon nem, ezért a Galyatető kilátója felfutott, a falu pedig elszürkült, bár tény, hogy a kilátó bővítése és a turistaközpont kialakítása nagyot dobott a környéken. Az előtt a szálloda hermetikusan elzárt világát leszámítva meglehetősen szegényes volt az infrastruktúra – bár bolt akkor is volt, és egy forró teára be lehetett térni a megfelelő vendéglátóipari egységbe.

Mátraszentimre Forrás: F. Szabó Emese

Szálloda Mátraszentimrén is van, a faluszélen wellness és egyéb programokkal csábítva vissza a piros jelzésről a lustább turistákat. A zárványszerűen működő hotel mégsem tudott pezsgő életet hozni a faluba, ellentétben a Galyatető településtől néhány kanyar távolságra fekvő turistakomplexummal.

A környező településeket és azok népszerűségét, az ott végbemenő változásokat figyelve elmondható: ahol van járulékos szolgáltatás, ott látszik némi (vagy jelentősebb) fejlődés, ahol viszont ilyen nincs, ott nem, és nincs is esély rá. Bár télen, már ha van hó, elképesztő tömegek lepik el a síközpontokat, a tavasz beálltával csak elvétve tudják fenntartani a települések az érdeklődést.

Galyatető Forrás: F. Szabó Emese

A fogyasztói szokások változásával a hátizsákos turisták mint piaci szegmens eltűnt a palettáról.

Ennek több oka is van. Egyrészt – bár néha úgy érezzük, a fél ország útra kelt velünk együtt – valójában meglehetősen kevesen túráznak rendszeresen. Ez 10-15 éve is így volt, s ma még inkább jellemző, hiszen jóval szélesebb a repertoár, ha a hétvégi szórakozásról kell dönteni. Hiába ömlik a pénz a Magyar Természetjáró Szövetséghez, ettől nem lesz szignifikánsan több bakancsos turista. Persze akik még vannak, azok sokkal elégedettebbek, hiszen nem a 40-50 éves infrastruktúrát kell használniuk egy-egy kulcsos háznál.

Infrastruktúra Fallóskúton Forrás: F. Szabó Emese

A hátizsákos turista azért sem számít különösen komoly fogyasztónak, mert rendszerint minimálbüzdséből túrázik – vannak persze kivételek, de az esetek többségében finoman szólva nem a luxusnyaralások kedvelői húznak bakancsot. A legritkább esetben találkozik a wellnesshotel kínálata a hátizsákos turista igényeivel, és fordítva: a wellness-szálló lakója a legritkábban szalad fel a Muzslára a Mátrabérc túrára bemelegítendő.

Vagyis a hátizsákos turisták nem tudják életben tartani az őket kiszolgáló egységeket: nincsenek annyian, és nem is költenek annyit.

A fizetőképes kereslet a kényelmesebb megoldásokat keresi – nem véletlen, hogy az adatok szerint legjobban wellness-szállókban szeretünk ejtőzni egy-egy hosszú hétvégén. Összehasonlíthatatlanul kényelmesebb felautózni például a Galyatetőre, felmenni a kilátóba, tenni egy kisebb kört a kiépített utakon, majd bekapni valami trendi kaját, mint 20-30 kilométert gyalogolni az erdőben.

Forrás: F. Szabó Emese

A kisvasutak, várjátékok, egyéb speciális és szezonális programok mind segítenek újabb és újabb látogatókat elcsábítani.

Ha a kritikus létszám megvan, onnantól kezdve a folyamat valamelyest öngerjesztő. Újabb szolgáltatások jelennek meg, újabb egységek nyílnak, amelyek ráadásul egymással is kénytelenek versenyezni, így javítva az általános színvonalat. És így hozva újabb látogatókat.

Ahol azonban efféle extra szolgáltatást nem lehet nyújtani, ott elég nehéz felturbózni a vendégek számát. Bár az ország legmagasabban fekvő települése az egyik legjobb kiindulási pont a bakancsos turistáknak – a legfontosabb turistautak szinte mind átvezetnek a falun –, a kényelmes, csak ugorjunk fel két órára típusú látogatók számára nem nagyon tud alternatívát mutatni. Legalábbis egyelőre nem. Kérdés, ki lehet-e dolgozni valamilyen stratégiát.