Kőről kőre túrázni még kánikulában is érdemes

Vágólapra másolva!

Nyáron a hőség miatt nemigen megyünk teljesítménytúrákra, de azért akadnak kihagyhatatlan kihívások. Ilyenek például a Kőről kőre túrák, amelyek során hazánk legszebb, legérdekesebb földtörténeti helyszíneit barangoljuk be. Ezúttal egy nem túl nehéz, 28 kilométeres táv várt ránk a Gerecsében, amely fehérlő mészkő- és dolomitsziklák között vezetett minket Nyergesújfalutól egészen Dorogig.

Lánczi Péter,

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország Bajót Dorog utazás Nyergesújfalu Gerecse Péliföldszentkereszt teljesítménytúra

Az álmos augusztusi vasárnapon a kora reggeli indulás ellenére is szép számú túrasereg szállta meg az Esztergomból Nyergesújfalura tartó szerelvényt. A korai rajthoz a Pestről érkezőknek – így nekünk is – már hajnalban el kellett indulniuk. Hiába, az elszánt természetjárók hétvégén sokkal korábban kelnek, mint hét közben.

Sokfunkciós kövek

Nyergesújfalut elhagyva a Német-völgy szépen karbantartott borospincéi között vágtunk neki a hegyeknek. Az első ellenőrzőpont egy magaslesen elhelyezett kód volt, amelyet fel kellett írnunk. Ekkor még nem volt dolgunk kövekkel,

ezen a szakaszon többnyire virágos réteken haladtunk át,

majd a széles utat benőtt, szűk ösvények váltották, melyek a Gerecse egyik eldugott településére, Bajótra vezettek.

Az ősidők óta lakott kis településen gyorsan áthaladtunk, de azért megnéztük Bajót legfőbb nevezetességét, a 13. században épült templomot. Falai egykor egy vár részét is képezték, melyet a spanyol származású Bajóti Simon ispán építtetett, aki az első írásos feljegyzések szerint a település és a környék birtokosa volt. A templom az évszázadok során több háborút és tűzvészt is túlélt. Legutóbbi felújítására a 90-es években került sor, azóta már az orgonáját is újjáépítették.

Bajót nevezetes temploma Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Bajótot meredek kaptatókkal hagytuk el, és ezzel megkezdtük az emelkedést a híres bajóti Öreg-kőre. Ez a látványos vidék nemcsak a turisták kedvence, hanem a régészek lelőhelye, a barlangászok kutatóhelye, a geológusok tereptan helyszíne, a falmászók gyakorlóhelye. Egyszóval

a kövek itt mindenki számára nyújtanak valamit.

Olyanoknak is, akik kutatják, és azoknak is, akik csak gyönyörködnek benne, vagy éppen sportolásra használják.

Duzzogó denevérek

Lenyűgöző az a természetes menedék, amely egykor az ősember otthona is volt, és amelyet ma Jankovich-barlangnak neveznek. Az 1911-es ásatások idején előkerült paleolit leletek saját kultúrát képviselnek (jankovichi kultúra), de a lelőhely más szempontból is rendkívüli. A tágas, de mindössze 35 méter hosszú barlang védettséget élvez, ennek ellenére bárki szabadon látogathatja. 20 méter magas csarnokában egy 7×7 méteres, felszínre vezető kürtő nyílik, a betörő fény pedig különös atmoszférát kölcsönöz az üregnek.

A terem végében, annak bal oldalán egy sokkal szűkösebb és sötétebb járatba ereszkedhetünk le, ahol jellegzetes szag és hang árulkodik a barlang jelenlegi lakóiról.

Ezeket a denevéreket még a Kőről kőre népes túrahada sem zavarta meg

nappali szunyókálásukban. Igaz, némelyik példány a lámpák fényére panaszos cicergéssel reagált, mintha félálomban azt dünnyögte volna: hagyjatok minket aludni!

Egymáshoz közel több üreget is találunk, de ezúttal csak kettőt néztünk meg. És bár az utunk hivatalosan nem vitt fel az Öreg-kő tetejére, mi kíváncsiak voltunk a kilátásra, és nem is kellett csalódtunk.

Miután leereszkedtünk a meredek hegyoldalon, az országos kéktúra jelzéseit követve folytattuk utunkat a szalézi szerzetesek bölcsőjének számító Péliföldszentkeresztre. A szép és rendezett környezetet a Szent-kútnál értük el, ahonnan a rendház és a templom felé vettük az irányt. Ezen az idilli helyen található az országos kéktúra egyik bélyegzője, ezért sokaknál előkerültek a kéktúrás pecsételő füzetek is.

Kőről kőre a kéktúra útvonalán

Innentől – kis túlzással – egészen a célig kéktúráztunk. Mogyorósbánya felé kukoricaföldeken és napraforgótáblák közt kanyarogva csodáltuk meg – ezúttal keleti irányból – az Öreg-kő kopott szikláit, de déli irányban is gyönyörködhettünk a szelíden hullámzó gerecsei tájban.

Mogyorósbányán nemcsak a pecsétet gyűjtöttük be, hanem egy kis frissítőt is, mielőtt nekiláttunk az előttünk álló, több mint 500 méter szintemelkedést tartogató útnak. Gyorsan átértünk a tokodi pincékhez, ahol

az ínyenc pecsétgyűjtögetők még régi kéktúrabélyegzőt is találhatnak a Kavics-laknál.

Tokod előtt még megmásztuk a Kis-követ, ahonnan 360 fokos panoráma tárult elénk. Ennek ellenére a tekintetet mégsem a Gerecse távolabbi magaslatai vagy a pilisi és budai hegyek látványa vonzotta, hanem a közvetlenül előttünk magasodó 311 méteres Hegyes-kő.

Itt is kiválóan megfigyelhetjük a Gerecsére oly jellemzően barázdált, ferde teraszos mészkősziklákat, melyek úgy festenek a tájban, mintha egy óriási gereblye fésülte volna őket ilyen szabályosra. Ekkor már kisütött a nap, egyre nagyobb melegben és déli harangszóban ereszkedtünk le Tokodra.

Dorog is kupálódik

Az igazolópecsét beszerzése után következett a túra talán legmeredekebb és leghosszabb kaptatója, amely a Nagy-Gete platójára vezetett. A kórók és sziklagyepek közt kanyargó, fehér futószőnyegként elterülő, köves ösvény egyértelműen jelzi a vékony földréteg és az erózió problémáját. Nem véletlen, hogy ez

természetvédelmi terület, ahol csak gyalogosan lehet közlekedni.

Ezt a tényt sok krosszmotoros figyelmen kívül hagyja, nem is sejtve, mekkora károkat okoznak a talajban, és ezáltal a környezetben.

A Nagy-Gete tetején Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Nagy-Gete 456 méteres magasságából Dorog irányába ereszkedtünk. A dorogi vasútállomás – azaz a cél – innen már csak pár kilométerre volt, de addig még érintettük a régi dorogi bányatelepet, és nem sokkal később a település számos utcáját is.

Sokkal szebb állapotban van a város, mint amikor legutóbb itt jártam.

Látszik a törekvés, hogy a múlt század építészeti csorbáit kijavítsák, és élhetőbbé tegyék a várost, amelynek utolsó bányáját 2004-ben zárták be.

A dorogi városháza Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kiváló túra végén a szervezők, Imre és Viktor vártak minket jelvénygyűjteményünk legújabb darabjával, amelyet a 28 kilométeres táv teljesítésért kaptunk. Bár kánikulában is hajlandóak lettünk volna végigjárni az utat, szerencsénkre a hőmérséklet szinte egész nap ideális volt.

Csak a délután előbújó nap volt némileg tikkasztó, amit mi a célba érés után hideg sörökkel orvosoltunk. Ez talán szentségtörésnek tűnik a neszmélyi borvidéken töltött túranap után, de ez cseppet sem frusztrált minket. Élményekben és jó hangulatban ezen a túrán sem volt hiány, és már kíváncsian várjuk a következő Kőről kőre túrát, amely szeptember 24-én lesz a Balaton-felvidéken.