Az ételek veszélyesen jók, a hangulat vérpezsdítő

A sonkával nem viccelnek a spanyolok, egy fél disznót is tudunk vásárolni

Még nem találkoztam olyan emberrel, akit ne varázsolt volna el Andalúzia. A dél-spanyolországi régióban minden van, amire egy valamirevaló utazó vágyhat: finom ételek és italok, lenyűgöző építészet, csodás tengerpart, életvidám, kedves emberek. A Malaga-Sevilla-Granada kiskörút során mi is megértettük, miért olyan népszerű Andalúzia.

Reggel fél nyolckor már a megbeszélt helyre igyekeztem, amikor a telekocsi sofőrje – fél órával az indulás előtt – lemondta az utat. Kihordtam lábon egy infarktust, mire elsprinteltem a város buszállomására, ahol azt a választ kaptam, hogy már nincs hely a buszra, délig kell várnom a következőre.

Megsemmisülten meséltem a buszsofőrnek, milyen csúnyán pórul jártam, de ő csak legyintett. Ez itt teljesen normális. Ahogy az is, hogy hiába veszik meg a spanyolok online a buszjegyüket reggel nyolcra, nem törődnek a húsz eurós jeggyel, és inkább lenyomják a vekkert. Rám kacsintott. Igaza lett, nyolcan nem jelentek meg, így bőven felfértem.

A malagai pálmafák az esti sétákhoz is remek díszletnek bizonyultak Forrás: Darányi Lea

Kulináris mennyország

A buszút Malagából Sevillába három óra, a forróság pedig egyből elkábít, amint kiszállunk. A sevillai meleg legendás. Az augusztus elviselhetetlen, folyton negyven fok van, de még ennél is többnek érzi az ember.

Ősz elején vagy tavasszal, még a nyári hőség előtt érdemesebb ideutazni.

A szeptember közepi 25-28 fok szerintem ideális.

A meleg elől mi sűrűn a légkondicionált bárokba és éttermekbe menekültünk, nagyjából óránként álltunk meg enni, inni vagy kávézni. Átlagosan háromezer forintért mérik az ebédmenüket, ehhez viszont legtöbbször egy italt is választhatunk.

A grillezett halak a tengerparti városokban a legfinomabbak Forrás: Darányi Lea

Az ételek veszélyesen jók Spanyolország déli részén. A hidegen fogyasztott, paradicsom alapú gazpachót minden városban megkóstoltam, és egyszer sem kellett csalódnom. Na jó, leszámítva azt az egyetlen alkalmat, amikor egy szupermarketben vettem készen, papírdobozban, de az buta ötlet volt.

A tengeri herkentyűk kedvelői számára édenkert a régió,

kihagyhatatlan a paella nevű rizses egytálétel, de a frissen grillezett szardíniát vagy a különféle tapasokat is muszáj megkóstolni. Nekem még mindig beindul a nyálelválasztásom, ha az andalúz reggelikre gondolok: egy kis pirítós a régióban termesztett olívaolajjal, paradicsompüré és egy szelet leheletvékony serrano sonka.

A sonkával nem viccelnek a spanyolok, egy fél disznót is tudunk vásárolni Forrás: Darányi Lea

Andalúz éjszakák

Sevillában több napot is könnyedén el lehet tölteni, hiszen történelme egészen a 7. századig nyúlik vissza, ezért rengeteg a látnivaló. Az egész régió építészetére varázslatos hatással volt a sokszínűség, de talán a mórok 800 éves megszállása nyomta rá leginkább a bélyegét.

Az arab stílusú épületek néha azt az illúziót keltik, hogy Marokkóban járunk. A sevillai gótikus katedrálisban is érdemes barangolni, de az én kedvencem az Alcazár lett.

Az 1920-as években épült Plaza de España a város egyik legkarakteresebb szimbóluma lett,

a boltívek alatt pedig mesés környezetben tudunk szusszanni egyet az árnyékban.

Az andalúz esték különösen kellemesek, végre nem csurog rólunk a víz, lehet kint andalogni órákig. Sevillában kihagyhatatlan program egy flamenco táncos előadás, rengeteg választási lehetőség van változó árakon. Én az ingyenesre szavaztam, egy helyi lakos szerint ráadásul a La Carbonería az autentikusabb bárok közé tartozik.

A show ingyenes, de természetesen borravalót elfogadnak a művészek Forrás: Darányi Lea

A táncoslánytól első látásra inkább megijedtem, de az előadás nagyon színvonalas volt, kifejezetten élveztem az élő kísérőzenét. A sört és a tipikus sangríát korrekt áron adták, és hangos, vidám nép gyűlt össze. Éjjel kettőkor zártuk az estét.

Sevilla után Granadát céloztam meg. Ezúttal indulás előtt háromszor felhívtam a közösségi autós sofőrömet, plusz kinéztem egy buszt is a biztonság kedvéért. Szerencsére nem volt szükség a B tervre, a sofőr pontos volt és gyors, két óra múlva már Granada színes csempéit koptattam.

Ezek a csempék egyébként mindenhol ott vannak Andalúziában:

a templomokban, az utcákon és az otthonokban is. A speciális, színes mintás csempe, az azulejo elterjedése a mór időkre nyúlik vissza. Nem is tudtam megállni, hogy ne vegyek egy túlárazott csempemágnest a hűtőmre.

Színes csempék díszítik a sevillai Plaza de España teret is Forrás: Darányi Lea

Az egyik granadai estén egy kis helyi bárba tévedtünk be, ahol a sör mellé ingyen tapast hozott a pincér. Tudom, persze, semmi sincs ingyen, a sör árába nyilván ezt is belekalkulálták, de annyira megörültünk a finom falatoknak, hogy jelentősen megnőtt a fogyasztási kedvünk. A tulajdonos bácsival később szóba elegyedtünk.

Azt mesélte, hogy régebben mindenhol jártak az ajándék falatok, ám a turizmus növekedésével lassan kihal ez a hagyomány, hiszen sokan készek extra eurókat fizetni a kis falatokért, a tulajdonosok pedig nem hülyék. A tulaj szerint a jattolás is csak a külföldiekre jellemző,

Spanyolországban nem szokás borravalót adni,

esetleg egy nagyon kis aprót, ha annyira elégedettek vagyunk.

Szinte bármeddig el tudtam volna bolyongani Granadában, akármerre jártam, újabb és újabb csodaszép, eldugott zugra bukkantam. Mint általában a spanyol városokban, itt is van impozáns katedrális, paloták, rendezett kertek, múzeumok. Granadát viszont a mór építészet legmeghatározóbb fennmaradt palotája, az Alhambra teszi kedvelt turistacélponttá.

Az UNESCO világörökség által védett épületegyüttes helyén először a római időkben épült erőd. Ennek romjain építették fel a mórok az egyik legszebb palotát. Minden korban kicsit hozzáépítettek, így mára különleges kavalkád lett belőle, de az arab vonal a mérvadó. A Trónok harcát idéző Alhambrába a belépő körülbelül ötezer forint túravezetés nélkül, és limitált számú jegyet adnak ki minden nap, így érdemes előre foglalni.

Az Alhambrában úgy érzi az ember, mintha sok száz évet visszaugrott volna az időben Forrás: Darányi Lea

Egy pohár nyári bor

Nem esett volna nehezemre több időt tölteni Granadában, de úgy döntöttem, visszatérek Malagába élvezni a tengert. A buszút ezúttal kétórás volt. Néztem a tájat az ablakból: egymást váltották a sivár dombok, a fehér falú házakból álló kis falvak és az olajfák zöldellő hosszú sorai. Este érkeztem meg Malagába, és rögtön sétával kezdtem a zsibongó belvárosban. Nagy az élet a kikötővárosban, a hangulatos, márvánnyal burkolt utcácskákban egymást érik az éttermek és a bárok.

Bár a strandolás is jól esett az előző napok intenzív városnézései után – több rendezett strandot is találtam remek éttermekkel körülvéve –, azért

Malaga elég érdekes város ahhoz, hogy ne csak a tengerparton töltsük az időt.

Már régóta szemeztem a lovas városnéző hintókkal, úgyhogy most végre kipróbáltam egyet.

Az úriembernek hiába mondtuk, hogy spanyolul is próbálkozhat, ragaszkodott az angolhoz, holott a nyelvtudása néhány szóra korlátozódott. Bank, templom, múzeum, bikaviadal aréna. Miután ennyi mindent megtudtunk a városról, ránk fért egy kis pihenés egy pohár nyári bort iszogatva, ahogy a gyümölcsös vörösbort hívják errefelé.

A malagai vár tetejéről szép panoráma nyílik a városra, csak győzzünk felmászni Forrás: Darányi Lea

Képeslapvásárlás közben kiderült, az üzletben egy magyar nő dolgozik, aki nyaralni jött ide évekkel ezelőtt, aztán annyira megtetszett neki a város, hogy itt ragadt. Nekem viszont már nem volt sok időm, úgyhogy Picasso egykori házát és a neki szentelt múzeumot sajnos már csak kívülről tudtam megnézni.

Spanyolország déli része, Andalúzia mesés hely egy hosszabb-rövidebb körutazásra, ráadásul Budapestről Malaga a Wizz Airrel és a Ryanairrel is közvetlenül és viszonylag olcsón elérhető. A drága hűtőmágnesem hamar összetört, vagyis én még biztosan visszatérek.