Én csak fényképezőgéppel vadásztam a szarvasokra

Ekkora gímszarvas agancsotot még sosem találtam

Idén ősszel elhatároztam, hogy nem elégszem meg a hegyek közt zengő szarvasbőgés élményével, a hang forrását is látni akarom. Tervem megvalósításához a Szén-patak-völgyet szemeltem ki, ahol korábban már hallottam a gímszarvasok jellegzetes hangját. Ráadásul úgy gondoltam, így két legyet ütök egy csapásra: a szarvasbika mellett egy börzsönyi betyár búvóhelyét is megörökíthetem. Talán már sejtik is, melyik nem jött össze a kettő közül.

A völgyet Királyrét felől közelítettem meg a kora reggeli órákban, reggelimet a hangulatos Bajdázó-tó partján költöttem el. Hétvégén ez a környék csak úgy nyüzsög a kirándulóktól, de ezen a keddi napon senki sem zavarta meg az idilli piknikezést. Mocsári teknősök és lustálkodó tőkés récék társaságában legalább negyed órát töltöttem el a tóparton, aztán továbbálltam.

A Bajdázó-tó Királyrét közelében Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Most is csak a távoli bőgést hallhattam

Ezt a tavat valamikor az 1700-as években alakították ki a vasérckohászathoz szükséges víz tárolására. A bányászat megszűnése után sokáig halastóként funkcionált.

2010-ben az eliszaposodott tavat rekultiválták, helyreállították a vízfelületet,

ennek köszönhetően mára teljesen megújult az élővilága. Komoly természetvédelmi értékkel bír, mivel tavasszal több kétéltűfaj is ide rakja le a petéit.

Teknősökkel és tőkés récékkel itt mindig találkozhatunk Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A tó és az egykori vasércbánya megszemlélése után nekivágtam a Suta-berki-nyiladék kaptatójának. Fél óra sem telt bele, máris elértem a Szénpataki kulcsosházat, és ezzel a szarvasbőgésre kiszemelt völgy bejáratát. Innen jelzetlen, de kényelmes úton emelkedtem a hegység belseje felé, gyakorlatilag végig a patak mentén. Az elképzelésem az volt, hogy a völgy felső részén, egy lankás tisztáson fogok lesben állni, várva, hogy arra tévedjen egy erejét fitogtató gímszarvas.

A völgy bejáratánál áll a hangulatos Szénpataki kulcsosház Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Már az odafelé vezető úton is több jel arra mutatott, hogy jó helyszínt választottam a vadleshez. A szűk, katlanszerű völgy szinte megremegett a távoli szarvasbőgés erejétől. Két, ereje teljében lévő állat üzente meg egymásnak, melyikük a nagyobb és félelmetesebb. Kisvártatva

patanyomra és friss szarvasürülékre bukkantam,

ami egyértelmű jele volt az állatok közeli jelenlétének. Már csak el kell helyezkednem – gondoltam magamban –, és kis türelemmel lennem, hogy lencsevégre kaphassak egy példányt.

A vadregényes Szén-patak-völgy Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Sajnos valami megzavarhatta az állatokat, mert attól kezdve, hogy lesben álltam, a hangjukat sem hallatták. Vártam még egy darabig, de kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a szarvasok elmentek, és nem óhajtanak modellt állni nekem. Talán túl későn érkeztem? Hiszen köztudott, hogy hajnalban aktívabbak az állatok. Vagy megérezték a jelenlétemet?

Nem sokkal később

hatalmas vértócsa, egy törött agancs maradványa és egy terepjáró nyoma jelezte,

hogy sajnos megelőztek. Olyanok, akik nem fényképezőgéppel, hanem puskával vadásznak a szarvasokra. Persze azért reménykedtem, hogy véletlenül belebotlok egy magányos példányba, de ekkorra már új célja volt a kirándulásomnak.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Kényelmes betyárbarlang

A Szén-patak-völgy felett északra húzódik a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy közti gerinc, amelyet már számtalanszor bejártam, de a Haramia-lyukat még sosem fotóztam le. Meredeken kapaszkodtam fölfelé a benőtt ösvényen, amikor egyszer csak nem várt kincsre bukkantam. Egy hatalmas, hibátlan agancs hevert előttem az avarban. Bizonyosan kapitális példány lehetett a gazdája.

Ekkora gímszarvasagancsot még sosem találtam Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az évnek ebben a szakában szokatlan dolog ilyesmit találni, mert eddigre a vadászok vagy az agancsozók már össze szokták szedni az értékes fejdíszt. Ez a szép darab feltehetőleg már tavasz óta itt hevert, és legalább 5 kilogrammot nyomott.

Felvergődtem a Csóványost és a Nagy-Hideg-hegyet összekötő piros és kék turistaútra, ahonnan már csak pár tíz méternyire volt az andezitsziklában rejlő kis üreg,

a híres börzsönyi betyár, Sisa Pista egykori búvóhelye.

Ez a kis kőfülke aligha alkalmas huzamosabb tartózkodásra, de arra tökéletes, hogy üldözőink szem elől tévesszenek egy hajsza során.

A Csoványos és Nagy-Hideg-hegy közötti turistaúton találjuk a Haramia-lyukat Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Miután kipróbáltam, mennyire kényelmes a Haramia-lyuk, a Nagy-Hideg-hegyi Turistaház felé vettem az irányt. A célpont a ház napsütötte, panorámás terasza volt, ahol egy pohár sörrel akartam kényeztetni magamat. Előtte azonban

kitérőt tettem a Hangyás-bérc sziklás kilátóhelyéhez.

Ez a Börzsöny egyik legszebb bérce, ahonnan főleg északnyugati irányban tárul elénk pompás kilátás, de lankás hegyoldalával pihenőhelynek sem utolsó.

Akár az eső elől is behúzodhatunk az üregbe Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Vagy sör, vagy kényelem

Kis relaxálás után kiléptem, és húsz perc múlva már a Nagy-Hideg-hegyen voltam. A kilátás a párás idő ellenére is fantasztikus volt, de pár fotó elkészítése után óriási csalódás ért. A turistaház zárva volt. Az idilli kép, ahogy kényelmesen ejtőzve kortyolgatom a hideg nedűt a napsütötte teraszon, egy csapásra összetört. Nem voltam egyedül a bánatommal. Egy terepgyakorlaton járó debreceni geográfus és csapata ugyanolyan lesújtott volt az elmaradt frissítő miatt, mint én.

Kilátás Nagy-Hideg-hegyről. A párás idő ellenére is jól látszott a távoli Dunakanyar Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Sör nélkül nem is volt kedvem sütkérezni a teraszon, inkább visszaindultam a kiindulópontra, Királyrétre a piros jelzést követve. Útközben érintettem a Csapassuk-sziklát, amely minden egyes alkalommal, amikor elhaladok mellette, elgondolkodtat, vajon ki és miért keresztelte el ezt a helyet. Természetesen nem igazi földrajzi névről van szó, csupán kis fatábla jelzi valaminek vagy valakinek az emlékét. Talán egyszer a turistatérképre is felkerül az elnevezés, elvégre így szoktak keletkezni a helynevek.

Csapassuk-szikla Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Nem sokkal lejjebb találjuk a szebb napokat látott Magas-Taxi turistaházat. A ház és környezete pillanatnyilag lehangoló látványt nyújt, de a helyzet reménykeltő: munkagépek, kiásott árkok jelzik, hogy

hamarosan felújítják a gyönyörű környezetben álló, egykor szép épületet.

A Magas-Tax alatt továbbfutó piros jelzés már inkább a praktikumról, semmint a természetjárás szépségeiről szól. A Királyrétre vezető nyiladék hosszan és egyhangúan vezet a vezetékek alatt, a köves, csúszós terep helyenként nem valami kényelmes.

Magas-Taxi kikericsek Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Királyréten végül hozzájutottam a már korábban áhított frissítőhöz. Igaz, itt meg kényelmes helyet nem találtam, hiszen az Ákosvár büfé megszűnése óta már padot sem találni.

A 40 év után tavaly márciusban bezárt híres büfé romos épülete most is áll,

pedig arról volt szó, hogy az erdészet 2016-ban lebontja, és a helyére korszerű, többfunkciós látogatóközpontot épít. Ennek egyelőre még nyomát sem látni, ami azért is érthetetlen, mert a Királyrét az egyik legnépszerűbb börzsönyi kirándulóhely, ahol évente több ezer ember fordul meg.

Az Ákosvár büfé lebontása és a terület rendezése még mindig várat magára Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Én magam nem sírom vissza a sokak által kultikusnak tartott büfét. Ha a kényelmet és higiéniát nélkülöző rozoga bódé helyére új, modern vendéglátóhely épülne, amelyet újból Ákos bácsi kedvessége töltene meg, akkor a turisták csak nyernének az ügyön. Reméljük, ez hamarosan bekövetkezik, mert a jelenlegi állapot nem méltó a Királyréthez.

A sörrel megkoronázott túranap végül a szarvasles nélkül is élményekben gazdag kirándulás volt. Már a hazaúton azon törtem a fejem, hogy legközelebb a siker érdekében nagyobb rákészüléssel indulok az állatok nyomába, persze a szabályokat és etikettet betartva.

Forrás: Turista Magazin