Végiggyalogoltunk a nagy magyar Alföldön

Vágólapra másolva!

Aki azt gondolja, hogy a síkságon való poroszkálás nem kihívás, óriásit téved. Miután végigjártam az alföldi kéktúra útvonalát, úgy döntöttem, összefoglalom a tapasztalataimat, hátha szolgálhatok néhány jó tanáccsal azoknak, akik úgy döntenek, nekivágnak e nem mindennapi kalandnak.

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Magyarország alföldi kéktúra országos kéktúra utazás Alföld

Kezdjük mindjárt a legfontosabbal: megfelelő tájékozódási ismeretek és térképolvasási gyakorlat nélkül senki ne vágjon neki a túrának! Habár az Országos Kékkör 2014–16-os nagy jelzésfelújítása során az alföldi útvonalat is igyekeztek könnyen követhetővé tenni, ez azonban a végtelennek tűnő pusztaságokon egyszerűen lehetetlen, mivel nincs mire felfesteni a jeleket. Irányjelző táblákat pedig képtelenség minden elágazásban, keresztúton elhelyezni.

Fontos a kitartás és a monotóniatűrés is, hiszen gyakran órákig kell talpalni a horizontig nyúló szántóföldek között vagy a gátakon. Társasággal kicsit könnyebb túltenni magunkat az egyhangú szakaszokon, szólóban csak az vágjon bele a túrába, aki szeretne zavartalanul elmélyedni a gondolataiban.

Jól jöhet a bicikli

Az egyéb nehézségek miatt – amelyekről a későbbiekben még szó lesz – semmiképpen nem javaslom, hogy valaki kezdőként vágjon bele az alföldi kéktúra teljesítésébe. Érdemes a legjobb infrastrukturális háttérrel rendelkező országos kéktúrával kezdeni, ezt követheti a dél-dunántúli, végezetül pedig az alföldi kéktúra végigjárása. Az Országos Kékkör túrái közül

hivatalosan egyedül az alföldi kéktúra teljesíthető kerékpárral.

Utólag belegondolva, ez nem is rossz opció, hiszen így gyorsabban áthaladhatunk a kevésbé izgalmas szakaszokon, és hamarabb leküzdhetjük az egymástól nagy távolságra lévő látnivalók közötti távolságot.

Gyalogszerrel 36 napra volt szükségem a 849 kilométeres túra végigjárásához – napi átlagban tehát 23-24 kilométert tettem meg –, kerékpárral viszont 9-10 nap alatt végigérhetünk az egész alföldi nyomvonalon. A gátak, a hosszabb, aszfaltos szakaszok szinte csábítanak a kerékpározásra, a homokos, esetenként sáros utakon azonban nem sok hasznát vesszük a biciklinek. Az optimális megoldás szerintem a gyaloglás és a kerékpározás kombinálása.

A homokos szakaszokat – főként a Kiskunság és a Nyírség süppedős útjait – járjuk be gyalog, míg a fennmaradó szakaszokhoz inkább a bringát ajánlanám. Mivel a táv zömét talajutakon kell megtenni, és a túrakerékpár olykor kevésnek bizonyulhat, egy jól felkészített, ballonosabb terepgumival felszerelt hegyikerékpár ideális választásnak tűnik.

Vannak ismerőseim, akiket túrázás közben rabul ejtett az Alföld.

Engem kevésbé érintett meg ez a vidék, habár a különlegessége, egyedisége számomra is nyilvánvaló volt. Egyébként a képekről, filmekről ismert puszták (például a Bugaci-puszta és a Hortobágy) kimaradtak a túra útvonalából, és mindig fennakadt valamin a tekintetem: erdőfoltok, fasorok korlátozták a látóhatárig nyúló kilátást.

Hátizsákkal a pusztában

Számomra a túra igazi különlegességét a találkozások jelentették. Útközben az emberek mindenütt őszinte érdeklődéssel fordultak felém, kíváncsiak voltak, merre és miért vándorolok a méretes hátizsákommal. Az országos és a dél-dunántúli kéktúra útvonala mentén lakók már megszokták a turisták látványát, errefelé azonban

még kuriózum a hátizsákos túrázó.

„Az Országos Kéktúra (OKT) célja, hogy a túra résztvevői az útvonal végigjárásával rendszeres sporttevékenységet folytassanak, illetve képet alkossanak hazánk életéről, fejlődéséről, természeti szépségeiről, betekintsenek különféle tájainak életébe, mindennapi munkájába, megismerjék hazánk nagy részének történetét, föld- és vízrajzát, évszázadok alkotásait.”

Ez a szép, bár ma már kissé vonalasnak ható gondolat (a múlt század hatvanas éveiben fogalmazták meg az OKT megteremtői) jutott eszembe az alföldi kéktúra bejárása kapcsán. Hazánk egy olyan tájegységét ismertem meg így alaposan, ahová amúgy biztosan nem jutottam volna el ilyen hosszú időre.

A bő egy hónapos túra legemlékezetesebb látnivalója számomra a Gemenci-erdő volt,

rögtön az út elején. Ez talán nem volt túl szerencsés, mivel a későbbiekben már nem volt részem ilyen kaliberű látnivalókban. Ahogy a Gemenci Kirándulóközpont mellett leereszkedik a jelzett útvonal az egész árteret keretező árvédelmi töltésről, igazi mesevilágba csöppenünk. Kanyargós holtágak partján, vén égerek és nyárfák alatt baktatunk az ösvényen, aztán hosszan követjük a kisvasút pályáját.

Aki ide szeretne jönni, annak azt tanácsolom, figyelje a vízállásjelentéseket, és nagyjából 400 centiméteres bajai vízállásnál látogassa meg a Gemenci-erdőt. Ilyen vízszintnél a holtágak már megtelnek vízzel, de még messze nincs árvíz. Azt sem árt tudni, hogy 500 centiméter vízszint felett már korlátozzák az erdőlátogatást.

Nem túl nagy a népsűrűség

Az országos kéktúra hazánk legszebb, legismertebb tájait fűzi fel egyetlen útvonalra, szinte lépten-nyomon megállít bennünket egy-egy szép kilátás, hegytetőn álló várrom. A dél-dunántúli kéktúra a kevésbé ismert Őrséget, Zala és Somogy megyét kalandozza be, a szelídnek tűnő dombságokban szinte középhegységi szintek várnak ránk, ráadásul akár napokig barangolhatunk az erdőkben. Az Alföldön

nem csak szintkülönbség, árnyék sincs,

ami nagy kihívást jelent, ha valaki nyári forróságban szeretné teljesíteni a legkopárabb szakaszokat.

Az útba eső kisebb településeken nehéz szállást találni, a vonattal megközelíthető helyek ritkák, tehát a kiszállási pontok száma elenyésző. Ebből a szempontból ideális megoldás a sátorozás, hiszen így nem leszünk szálláshoz kötve, és könnyebben vághatjuk nagyjából egyforma hosszúságú szakaszokra a túrát.

Nagyon fontos, hogy mindig legyen nálunk megfelelő mennyiségű víz,

nyári túra esetén pedig valahogy védekeznünk kell a tűző napsütés ellen is. Sok esetben eléggé távol helyezkednek el egymástól a települések. A Mezőtúr és Ecsegfalva közötti táv viszi el a pálmát a maga 33 kilométerével, bár itt az út feléhez közeledve kitérőt tehetünk Túrkevére.

Egy másik ilyen szakasz a Szarvas és Mezőtúr közötti csaknem 30 kilométer, ráadásul mindkét táv zömét árnyék nélkül kell megtennünk a gátakon. Bár időnként az utunkba akad itt is néhány gátőrház és szivattyútelep, itt sem botlunk sűrűn emberekbe. Mezőtúrról például öt liter vízzel indultam útnak, ami éppen csak kitartott Ecsegfalváig.

Jó időben készülnünk kell megfelelő faktorszámú naptejjel, fejfedőként pedig legjobb egy széles karimájú szalmakalap.

Esős időben viszont a sár hátráltathat komolyan a haladásban.

Körösladányból például a sár miatt indultam haza egy nappal korábban a tervezettnél, mert reménytelennek tartottam, hogy egyetlen túranap alatt elérjem a tervezett végpontot, Vésztőt. Alapvetően azt tanácsolom minden jövendőbeli alföldi kéktúra vándornak, hogy körültekintően tervezze meg útját, és lehetőleg kerülje az improvizálást.

Hogyan szakaszoljuk az alföldi kéktúrát?

Az országos kéktúrát és a dél-dunántúli kéktúrát tájegységi bontásban jártuk végig, az alföldi kéktúrán azonban nincsenek ilyen jól elkülöníthető tájegységek. Itt elsődleges szempont a szakaszolásnál a kezdő- és végpontok jó megközelíthetősége. Ezek röviden a következők: Szekszárd – 41 km – Baja – 115 km – Petróczi-iskola – 91 km – Mindszent – 99 km – Mezőtúr – 100 km – Vésztő – 97 km – Berettyóújfalu – 129 km – volt Halápi csárda – 110 km – Kisvárda – 66 km – Sátoraljaújhely.