Meglepő, de egy csomó mindent. Kirándulhatunk a Sukorói dombok között, megnézhetjük a Pákozdi emlékművet és arborétumot – ez utóbbi idén tavasszal vadasparkkal bővült –, felmászhatunk Velence legújabb kilátójára, amely messziről úgy néz ki, mint egy elrontott víztorony, de közelről már elég menő, és nem mellesleg parádés a kilátás a tetejéről. Aztán ott van még Gárdonyban az Egri vár másolata faoszlopokból, amely alatt földalatti járatrendszer rejlik egész délelőttös mókát kínálva.
Mi azonban a közeli Dinnyés felé vettük az irányt, ahol „a világ egyetlen, anyaghűen megépített vármakett parkja” található. Az idézet a park honlapjáról származik, amely büszkén hirdeti, hogy bekerültek a Guinness-rekordok közé is, így már „a világ legnagyobb, 35 vármakettet bemutató kiállítása” címet is magukénak tudhatják.
A rekorder kiállítás a falu egyik családi házának hátsó kertjében látható. A ház előtt kis parkoló, bringatároló és mosdó várja a látogatókat.
A felnőtt belépő 950 forint, a gyerek 750,
mi azonban éltünk a családi kedvezménnyel (2 felnőtt + 2 gyerek) így az egész brigád 750 forintos áron juthatott be fejenként. Minden kiállításnak jót tesz, ha erős felütéssel indít, a dinnyési várpark például egész alakos fekvő szoborral köszönti a látogatókat.
„Anya, mit csinál ez a csirke az ősember nénivel?” A kérdésre nem voltunk felkészülve, ezért a „rászállt, hogy játsszon vele” válasszal ráztuk le a gyerekeket. Az eredeti sztorit nehéz lett volna elmagyarázni nekik. A szobor ugyanis azt a legendát örökíti meg, amely szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyját, Emesét egy turul ejtette teherbe.
A szobor megcsodálása után kötéllel körbekerített kovácsműhelyhez jutottunk, amelyen az alábbi figyelmeztető feliratot olvashattuk: „Cukrásznál nyalogatni, kovácsnál tapogatni veszélyes.” Ez utóbbi kijelentéssel két fiúgyermek apjaként nem tudok vitába szállni, hiszen a srácaim még egy fűcsomóból is képesek halálos fegyvert készíteni.
Üveggel letakart középkori pisztolyok következtek, majd egy facsigát tekerő játék, ahol rövid időre leragadtunk. Ezek után értük el a hátsó kert főattrakcióját, a 35 miniatűr várat, amelyek között kacskaringós sétány vezet. Utólag, a hely honlapját tanulmányozva tudtam meg, hogy
a kikövezett sétány a történelmi Magyarország formáját adja ki,
a várak pedig pontosan oda kerültek az így kialakított térképen, ahol a valóságban is álltak, sőt a tájolásukra is ügyeltek.
A várak kidolgozása egységes, kőből, habarcsból, néhol téglából, a legrégebbiek esetében földből és ágakból készültek. Mini fakapuk, fából készült gyilokjárók és aprócska létrák teszik teljessé a képet, amitől
az ember tényleg úgy érezheti magát, mint Gulliver Lilliputban.
A büdös kölykökön persze nem fog a történelmi pátosz, mert bújócskázásra használják a várakkal gazdagon ellátott terepet.
A hely építői szerencsére gondoltak arra, hogy a várakon kívül mással is lekössék a gyerekeket. A már említett csigás játékon túl kis játszótér, karikadobó és egy kirakott íj is hozzátesz az élményhez, de aki nagyon komolyan gondolja a várazást, az egyik sarokban beülhet egy kis faházba, ahol
kivetítőn nézheti meg a várak történeteit.
Jellemző a tápos, városi gyerekeinkre, hogy a várak mellett kiemelt figyelmet kaptak a szomszéd csirkéi is, akiket akáclevéllel csábítgattak a drótkerítéshez.
A bő egyórányi várazás után még bőven maradt időnk ebédig, ezért éltünk a jegypénztáros néni tippjével, és a néhány utcával odébb kialakított
Évszázados gépudvar elnevezésű kiállítás felé vettük az irányt.
Nagyjából két perc autózás után az Ady Endre utca és Lóránt Péter utca sarkánál álltunk meg egy vidéki porta előtt, amely nyitott kapuval várta a látogatókat, vagyis minket, ugyanis abban a luxusban lehetett részünk, hogy egyedül nézhettük meg a kertben felhalmozott kincseket.
Kincsek alatt régi cséplőgépeket, ekéket, traktorokat és még rengeteg számomra ismeretlen eszközt kell érteni. Sajnos feliratok, magyarázó táblák nem könnyítik meg a városi szülők dolgát, akik előbb-utóbb kénytelenek lesznek beismerni, hogy fogalmuk sincs, ez meg az a rozsdás fémkupac mi célt szolgálhatott egykor.
Miután végigfogdostuk és ültük az összes kiállított tárgyat, a gyerekek kiszúrták, hogy a szomszédos füves placc másik felén egy kis homokkal felszórt játszótér árválkodik. Itt fejeztük be a délelőtti programot, aminek köszönhetően a rengeteg élményen kívül vagy fél kiló homokkal is gazdagabbak lettünk. Ennek egyébként pozitív hozadéka is volt, mert másnap, miközben kiporszívóztam az autót, egy csomó elveszettnek hitt holmi került elő a hátsó ülések alól.
Forrás: Turista Magazin