Az egyik páratlan élményeket tartogató túrahelyszín az alig pár száz lelkes falu, Szögliget közelében található, az Aggteleki Nemzeti Park szívében. A falutól mindössze egy kilométerre áll az erdőben a Szalamandra ház, amely erdei iskolaként és turistaszállásként is működik. A turistautak csomópontjának számító háztól akár egész napos portyázásra is indulhatunk, de a rövid távok kedvelői is élménygazdag kirándulásokat tehetnek az innen induló – és ide visszatérő – Szádvár tanösvényen.
A mindössze 4,5 kilométeres körtúra változatos terepen és számos látnivaló között vezet a térség egyik legjelentősebb kultúrtörténeti értékéhez, a romjaiban is impozáns Szádvárhoz. A tanösvényen a karsztos felszínre jellemző sokféleséget is megfigyelhetjük: vannak itt hegyvidéki, mediterrán, illetve kontinentális erdős sztyeppre jellemző növényfajok, valamint kaszálókkal és zöldellő mohákkal borított kőrengeteg.
A Szádvár tanösvény már meglévő turistautakon vezet, önálló jelzése nincsen.
A helyes irányt a kereszteződésekben kihelyezett nyilak, illetve az információs táblák jelölik.
A Szalamandra háztól nyugati irányba kezdjük meg a mindössze 260 méter szintemelkedést tartogató utat, amelynek első állomása a Tetves-forrás. Egykor itt haladt el a Kassára vezető kereskedelmi út, és az utazók nemcsak szomjuk oltására, hanem tisztálkodásra is használták a forrás vizét. Volt, aki otthagyta, mások továbbvitték a tetveket, így magyarázza a helyi legenda a forrás nevének eredetét.
Elhagyva a széles erdészeti utat, egy jobbra induló ösvényen kapaszkodunk fel a szádvári szekérút épen maradt szakaszára. Ezen az úton mély vájatokat figyelhetünk meg a sziklaaljzaton, melyeket a kocsik kerekei koptattak ki az évszázadok alatt.
Minden bizonnyal a várhoz is itt szállították fel az élelmet és az építőanyagot.
A helyenként köves, sziklás ösvény végül felér a várromhoz, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk.
Középkori nevén Zárd vára szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos erődítmény volt. Feltehetőleg a 13. században épült, és
a Kassára vezető Bódva-völgyi utat őrizte.
Egyik láncszeme volt a Szendrő, Krasznahorka és Torna várával alkotott erődítésláncolatnak. Az évszázadok során több család is birtokolta, köztük a Dregeth, a Bebek és a Szapolyai, valamint 1520 körül Werbőczi István is tulajdonosa volt.
A 16. században az addigra elavult várat kibővítették és megerősítették. Több ostromot is átélt falait és bástyáit egész ágyúhad védte. Később pedig olyan híres családok pereskedtek a tulajdonjogáért, mint a Csáky, a Pethe és a Rákóczi, de az Esterházyak is igényt tartottak rá. Talán nem véletlen, hogy a sokszor gazdát cserélt vár legendája is a jogviszonyról szól.
A vár hosszú ideig a Patócsyaké volt, mígnem Patócsy Benedek várurat annyira behálózták a rozsnyói vörös barátok, hogy a halálos ágyán rájuk hagyta az építményt. A barátok még arra is rávették, hogy a fiát is rájuk bízza, hogy papot neveljenek belőle. A végrendelet így szólt: „Birtokomat két részre osztom, az egyik a szádvári uradalom huszonkilenc faluval, másik rész a gombaszögi vadászházam a réttel és a kis erdővel.
Mindkettőt a barátoknak hagyom úgy azonban, hogyha a fiamból papot nevelnek,
kit szintén az ő gondjaikra bízok. De ha valamely okból nem akarná fiam a papi pályát, akkor a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják.”
Bálint viszont nem akart pap lenni. Mihelyt megnőtt, otthagyta a barátokat, Budára ment, és beállott a király vitézei közé. Az örökösödés ügye Mátyás király elé került, aki felrendelte a barátokat, és a végrendelet elolvasása után megkérte őket, színe előtt nyilvánítsák ki, hogy a két birtok közül melyiket akarják. Ők azt felelték, egy szívvel, egy lélekkel a szádvári uradalmat akarják. „Nos tehát – válaszolt a király –, minthogy kegyelmetek a szádvári uradalmat akarják, hát akkor annak kell lennie a Patócsy fiáé, mert a végrendelet szóról-szóra ezt mondja: „a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják.”
A várat a szabadságharc alatt Thököly kurucai foglalták el, majd hasonlóan a többi várunkhoz, a Habsburgok lerombolták, hogy az többé ne lehessen az ellenük szervezkedők menedéke. Az 1680-as évek végétől a vár folyamatosan pusztult, megmaradt falmaradványait visszavette a természet. Hála a Szádvárért Baráti Körnek és a napjainkban zajló régészeti feltárásnak,
a romokat néhány éve kiszabadították a bokrok és a fák fogságából.
A Várhegy északkeleti oldalában a felső várat és a 70 méterrel mélyebben fekvő alsó várat úgynevezett csiga kötötte össze. Ez két lóval mozgatott szerkezet lehetett, amellyel elsősorban vizet és fát szállítottak fel a közel 35 fokos lejtőn. A tervek szerint nem rekonstruálják, csak konzerválják a feltárt maradványokat, lépcsőt alakítanak ki a csiga útvonalán, kilátóponttá alakítják a Német és a Csonka bástyát, a veszélyes pontokon pedig korlátokat helyeznek el.
A jelenleg zajló régészeti feltárások elsődleges célja a faltetők és a falsíkok meghatározása, de azért így is előkerült egy-két érdekes darab: lándzsa, fanyelű kés, üvegpalack-töredék, díszes késnyélvég csontból. A vár kútját nem sikerült megtalálni, viszont az alsó vár külső falain eddig ismeretlen lőréseket fedeztek fel, és a leomlott falszakasz helyén azonosították a középkori falak alapjait.
A munkálatokat irányító Gál Viktor régész elmondta, hogy
az alsó várat és a csiga útvonalát ideiglenesen lezárták a turistaforgalom elől,
mert a terület járhatatlan, kutatóárkokkal szabdalt, és életveszélyes a legördülő kövek miatt. Ez természetesen nem gátolja a várba való feljutást, dél felől, a turistaúton továbbra is szabadon látogathatók a romok.
Ugyanazon az úton ereszkedünk le, mint amin felkapaszkodtunk, majd a kék várjelzést követve északi irányba indultunk. Alig pár száz méter után ideális piknikezőhelyet találtunk: a hangulatos tisztáson újonnan kiépített pihenőhely várta a vándorokat. A Szárd-hegy északi oldalán lévő lankásabb domboldal és a szemközti rét volt egykor a várkert,
állítólag itt tartották a lovagi tornákat.
Ha továbbhaladunk a tanösvényen, gyakorlatilag megkerüljük a várat, és az előbb említett csigát is megtekinthetjük, persze jelenleg csak tisztes távolságból. A Várhegy keleti oldalában húzódó Lakatos-forrás Lakatos Lászlónak állít emléket, aki 1969-ben a Meteor-barlangban folytatott kutatómunka során vesztette életét. A felújításra szoruló foglalást korábban Borz-forrásnak hívták, mivel alig pár méterre található a Borz-lyuktól, amelyet az itt talált borzmaradványról neveztek el. A járat 40 méter hosszú és a nyomokból ítélve jelenleg is állatok lakják. Ne háborgassuk az esetleges lakókat!
Következő állomásunk a Csurgó-forrás volt, amely az évszaktól, illetve a csapadékmennyiségtől függően öt-hat forrásszájon keresztül bukkan a felszínre. Régen a környékbeliek ennek a forrásnak a vizét használták mosásra, mivel vize lágyabb, mint a többi környékbeli forrásé. Ez annak köszönhető, hogy a Csurgó-forrás vízadó kőzetéből – a gutensteini mészkőből – kevésbé oldódik ki a mész, mint a hallstatti mészkőből, amely a Tetves- és Lakatos-forrás vízadó kőzete.
A Csurgó-forrástól már alig pár száz métert kellett megtennünk kényelmes ereszkedésben, hogy visszaérjünk a Szalamandra-házhoz. A könnyű körtúra remek családi vagy iskolai program lehet, csak rajtunk múlik, mennyi érdekességet fedezünk fel a meseszép, vadregényes táj kincsei közül.
Forrás: Turista Magazin