Montecristo az egyik legexkluzívabb olasz látványosság, évente mindössze ezer ember részesül abban a kiváltságban, hogy kiköthet a szigeten. A toszkán partok közelében lévő sziget csak két és fél hónapon át látogatható, az előjegyzési lista pedig meglehetősen hosszú: akár három évet is várnunk kell, míg végre körbejárhatjuk a természetvédelmi területet. Egy biztos, megéri kivárni a sorunkat.
Montecristo területe 10,4 négyzetkilométer, a negyedik legnagyobb toszkán sziget. A 16. századig szerzetesek lakták, a 19. században pedig, 1878-tól, börtönként, majd III. Viktor Emánuel király vadászbirtokaként működött. Ma már teljesen lakatlan, pontosabban egyetlen család lakja, a szigetőré.
Montecristo 1971 óta természetvédelmi terület, az Európai Unió pedig biogenetikai rezervátummá minősítette, mivel
másutt már kihalt ősi állat- és növényfajoknak ad otthont.
Az élővilág védelme érdekében a látogatók mindössze három ösvényen fedezhetik fel a sziget hangákkal, rozmaringgal, szuharra (Cistus salviifolius), olasz szalmagyopárral teli mezőit, és különleges állatvilágát. Montecristón évszázadok óta élnek vadkecskék, van itt egy rendkívül ritka békafajta, és számos költöző madár is megtelepszik a szigeten dél felé tartva vagy épp észak felé haladva.
A szigetőr lakhelyén kívül csupán két épületet találunk a szigeten, egy 19. századi villát, amelyben ma természettudományi múzeum működik, és az egykori kolostor romjait. Ez utóbbit kalózok rombolták le 1553-ban.
A szigetet előzetes engedéllyel kizárólag vezetett túra során látogathatjuk meg.
Komp nem működik, a látogatóknak saját maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy valahogy átjussanak a szigetre, de ahhoz, hogy kiköthessenek, megint csak engedélyt kell kérniük a hatóságoktól. Montecristo kizárólag április 1-től 15-ig, illetve augusztus 31. és október 31. között látogatható.