A köszöntő dalocska

A hat lakó némi testedzés, cicoma és hosszas vívódás után a Már mi nálunk babám kezdetű dal dallama mellett döntött. Ágica vitte a prímet, de szépen sorban a többiek is bekapcsolódtak az alkotó folyamatba, végül megszületett a mű.

"Isten hozott nálunk, isten hozott nálunk, kedves Villalakó!
Nehéz napok mennek, nehéz napok jönnek, de együtt megoldható.
Felmegy a pumpa az agyban, de mielőtt felrobbanna,
ihatnánk egy felest, ihatnánk egy felest, ha lenne a raktárban."

Azért akadtak válságos pillanatok, Segal félidőben megjegyezte: "Most van hova hazamennem, szeretném, ha később is lenne. Úgyhogy hülyeségeket nem akarok énekelgetni." Később azért csak megbékült, és ő is lelkesen gyakorolt, persze annyiszor nem énekelte el a dalocskát, mint a három lelkes lány.

A készülődés és a dalolás után hosszú, feszült várakozás jutott ki a lakóknak, most percenként pattantak fel a kanapéról, mert valamelyikük mindig száz százalékig biztos benne, hogy már közeledik legújabb lakótársuk. A feszült csendet a lányok részéről nóták, a fiúk részéről elmés megjegyzések szakítják meg.