Menny és pokol

A lakók több felvonásban előadták Orfeusz és Eüridiké történetét, s mivel a feladatokat ügyesen oldották meg, megszűnt a megosztottság a Villában.

Orfeusz dalnok volt, kinek csodálatos éneke még az alvilág urainak szívét is meglágyította. Felesége, Eüridiké éppen a pásztoristen elől futott - aki "Az", vagyis Segal szavaival élve egy egészségügyi numerát szeretett volna kapni -, amikor rálépett egy ott pihenő kígyóra, aki azonnal megmarta, így elhunyt - az alsó világba került.

Orfeusz nem tudott beletörődni hitvese elvesztésébe, megkereste az alvilág kapuját és rávette Kharont, a révészt, hogy ladikjával vigye át a Styx folyón az alvilág bejáratához. Az alvilág kapuját Cerberus, a háromfejű kutya őrizte, Orfeusz azonban elérte, hogy Cerberus mindhárom száját nyitva tartsa, így ő bejutott az alvilágba. Itt énekével először Hádész feleségét, majd őt magát is elbűvölte, így megállították az idő kerekét. Orfeusz meglelte az árnyak közt hitvesét, és elindulhatott vele vissza az élők közé.

Hádésznak mindössze egy kikötése volt: a dalnok nem nézhet vissza, míg hitvesével a napfényre nem érnek. Vagy Orfeusz volt túl türelmetlen, vagy Eüridiké könyörgött, hogy nézzen már rá, mindenesetre Orfeusz pár lépéssel a napfény előtt visszapillantott, így Eüridiké ködként folyt szét a szeme előtt és örökre visszatért az árnyak közé.