Titkok és vallomások

A lakók sokszor csak a VillaNaplónak merik elmondani legmélyebb érzéseiket. Katka és Leo is úgy érezte, így kell üzennie valakinek.

Hiányzik valaki nagyon, akit szeretek, hiányzik az érintése, sajnálom és fáj, hogy a játék szétszakított minket. Sokat gondolok rá, és arra, hogy mi fog rám várni vele kapcsolatban, ha innen kimegyek. Félek attól, vagy talán a szívem mélyén tudom is azt, hogy ha kimegyek, csalódni fogok. Amíg itt vagyok, nem fájhat semmi, hiszen gondolatban együtt vagyunk, legalábbis az én gondolatom nála jár mindig. Bárcsak elolvashatná az az ember is, akinek szól ez a pár sor, bárcsak értené, bárcsak jó lenne minden, és úgy lenne minden, ahogy szeretném!
Szeretlek! Csók: a Te Katád
Ui: Ha egy tízes skálán osztályozhatnám a hiányomat és a szeretetemet, azt írnám, hogy 15.

Itt vagyok már több, mint ötven napja, de még mindig nem érzem úgy, hogy közelebb kerültem volna a társasághoz. Egyre jobban érzem úgy, hogy egyedül vagyok. Kezdem elhinni, hogy velem van a baj, és én nem vagyok idevaló. Azt viszont biztosan tudom (már rég), ezt a játékot nem nyerhetem meg, de talán ennek a játéknak a segítségével nyertem meg az élet egyik legnagyszerűbb dolgát. Ez számomra most a legfontosabb. (Még akkor is, ha ez nem is így látszik.) Fáj, hogy egymillió üzenetet küldtem már kifelé (51), de nem kapok soha egyértelmű választ. Nem gondoltam, de hihetetlenül nagy szükségem lenne rá. Félek, elvesztem azt, amit az ember csak egyszer talál meg, és még csak tenni sem tudok ellene. Azt hittem, egy érzelmileg megingathatatlan, kemény srác vagyok, de most már látom, ha az embernek van vesztenivalója, minden más. ...hát, nekem most van. Nem akarom elveszíteni. Ez a játék nem ér annyit. 51?

Ui: Nem vagyok itt
Nem vagyok jól
Nem vagyok erős
Nem vagyok vidám
Nem vagyok önmagam...

Leo