Álmok álmodója

A párosított lakók pajzán versikék gyártásával voltak elfoglalva. Leo inkább a medence szélén merengett. Hangosan, mivel rájött, hogy függeléke, Anett csak ebben az esetben hallgat.

- Mit lehet megcsinálni összekötött lábbal, amit külön-külön nem? Be mernél ugrani velem a medencébe így?
- Te meg miért szoktál magadban beszélni? - kérdezett vissza válasz helyett Anett.
- Á, hát én igazából gyerekkorom óta szoktam, akit hallasz, azzal beszélgetsz az agyadban. Felteszem a kérdést, de a választ már nem fogod hallani, mert magamban válaszolok.

Aztán Leo mégis otthonosabb területre terelte a beszélgetést. Egy újabb kampánybeszédet tartott, a szőkeség ezúttal lényegesen kevesebbszer kötött bele, így idealizmusát részletesen kifejthette:
- Ha egy valaki elkezdi, akkor előbb-utóbb mindenki eljut oda, hogy ha a szomszéd. Ha én csak elmondom azt, hogy milyen elvek határoznak meg engem, akkor az már remélhetően eljut egy pár emberhez.
- De ez honnan tudod, hogy így lesz?
- Hinni kell benne... Mindig mindenre van megoldás, mindenbe beleszólhatunk, lehetünk. Ezek közös érdekek.
- Te családot szeretnél először vagy karriert?
- Addig nem szeretnék, amíg el nem jutok valamilyen megfelelő helyre. Minél magasabbra kell jussak saját erőből, esetleg dolgozhassak külföldön. Annyi mindenről nem beszéltem még...

Aztán megtudtuk, Leo úgy tervezi, hogy három legjobb barátjával megy majd az utazásra. Meg azt is, hogy kevesli a miniszterek fizetését, lehet, hogy már saját pályáját akarja egyengetni?