A lakók bent fetrengtek a nappaliban és éppen arról beszéltek, hogy jó lenne, ha ma még történne valami, amikor kiáltás hallatszott az udvarról. "Apa! Apa!" Renike volt az, Indián kislánya, aki rohant be a Villába és csodálkozó apja nyakába ugrott.
A rocker egyébként a hangra ösztönösen felugrott, de látszott, hogy nem hisz a szemének. Renike háta mögött robogott a kis Sólyom, aki Frenki ölébe vetette magát. Őket követte édesanyjuk Ildi, valamint Leo családja.
Leo is azt hitte, hogy képzelődik, mikor szülei ölelő karjában találta magát. A többi Villalakó meghatódva nézte a jelenetet, majd a látogatók őket is köszöntötték. Ahogy Leo anyukája odalépett Ágicához, hogy megpuszilja, a lány annyit mondott: "Ne tessék rám haragudni" - ezzel elsírta magát.
Sólyom - Indián kisfia - miután megölelgette édesapját, végigrohant a Villán, majd előszedte Indián bokszkesztyűjét és bebizonyította, hogy apja fia. Mindenki oda volt érte, ahogy mini kezeire felhúzta a hatalmas kesztyűket és püfölte az embereket.
Indián és párja pár percet tölthettek kettesben, amikor a gyerekek lefoglalták a többieket. Ildi megnyugtatta a rockert, hogy minden rendben van otthon és mindenki drukkol. A rézbőrű örült, majd mikor volt egy kis ideje, végignézett párján és közölte: "Jól nézel ki! De milyen jól! Öcsém! Eszem-f..szom megáll!
Leo egy kis időre elvonult édesanyjával, addig apukája körbeudvarolta a lányokat. Sok hasznos tanács elhangzott, amikor anya és fia végre ketten lehettek. "Ne legyél olyan zárkózott! Beszélgess mindenkivel többet!"A szülőknek nemcsak Leóhoz, hanem mindenkihez volt egy jó szavuk és értékelték az eddig látottakat is.
Egyszóval azt lehet mondani, hogy a társaság remekül érezte magát, de az egy óra hamar letelt. Megszólalt a gong, és a váratlan vendégeknek menniük kellett.
Mindkét párbajozó nehezen búcsúzott a családjától, pedig holnap újra láthatják egymást.