Finalistaként: "Anyukám biztos nagyon büszke rám. Egy deszki suttyó megpróbálta, és sikerült bejutnia a három közé. Tizennégyen kezdtük, és mégis itt vagyok! Teljesen mindegy, ha harmadik leszek, akkor is nagyon fogok örülni. Én már most boldog vagyok: Finalista lettem."
A győzelemről: "Még mindig pesszimista vagyok, szerintem nem én fogom megnyerni. De ha igen, akkor én lennék a legboldogabb. Az egész családom élete megváltozna. És nem tudom elmondani, milyen érzés lenne, ha én segíthetnék a családomnak. De én nem nyerni jöttem ide be.
Idézőjeles híres ember lettem, és ezzel elértem a célom. Nem tudom még, hogy mi akarok lenni. Mindent ki szeretnék próbálni, amíg lehet, aztán majd kiderül, mi lesz a legjobb. Szeretek rajzolni, verseket meg szövegeket írni. Tisztelem a Csabit, mert nagyon kevés embernek sikerül azt csinálnia, amit szeret."
A kezdetekről: "Még a meghallgatások alatt, és amikor a Párbajok kezdődtek, anyukám meg volt győződve róla, hogy nekem sikerülni fog. Aztán pár hét múlva már azon gondolkoztam, jó lesz-e nekem ez. A kisfilmforgatás is nagyon nagy élmény volt, a stáb nagyon jó fej volt. Korán reggel hozattunk egy ágyút a ház elé, és a barátommal táncoltunk egyet, a suliban a büfés csajszi beszélt, aztán a tesóm és anyukám.
Január 13-án szerb szilveszter volt, a bálban szórakoztunk a barátaimmal. Másnap volt a beszavazó show-m. A buli alatt eszembe jutott, hogy talán ezeket az embereket itt kell hagynom, ha bejutok a Villába. Érdekes érzés volt. Másnap korán reggel jöttem vonattal Pestre, egy benzinkútnál bekajáltam, aztán jöhetett a beszavazó show. Amikor beléptem a Villába, Marcsi és Katka rögtön a nyakamba ugrott. Nagyon vártam ezt a napot, de kicsit megijedtem. Aznap este azt a részt olvasgattam a VillaSzabályzatban, hogyan lehet kijönni."