Katona Klári: Nincs olyan ember, aki ne lenne fontos

Katona Klári énekesnő, a Matáv Adományvonal szóvivője volt vendégünk. Olvasóink többek mellett arról faggatták a Csevegőszobában, hogy hogyan tud munkájával segíteni abban, hogy az emberek rászorulókkal szembeni közönye oldódjon. Beszélt arról, hogy miért találkozhatunk vele olyan keveset a színpadon, és arról is, hogy hogyan vélekedik a mai megasztárokról.

- Üdvözlöm! Kérdésem az volna: mennyire segítőkészek az emberek, mi a tapasztalata és mennyiben járul hozzá ehhez az Ön személye? (EdinaAngyalka)
Köszönöm a kérdést, nagyon fontosnak tartom. Úgy vettem észre, hogy az emberek segítőkészsége több sebből vérzik, nagyon bizalmatlanok lettek amiatt, hogy a segítségre sokszor nem olyan reakciót kaptak, ami fontos lett volna számukra. Azt látom, hogy amióta az adományvonalban dolgozom, nagyon sok mindenkinél sikerült ezt a fajta bizalmat visszaállítani.
Azért sajnálom, hogy a segítőkészség sokszor átgondolásra vár, mert ha nem tudunk igaziból segíteni, az egyben azt is jelenti, hogy nem látjuk pontosan azt, ami bennünket körülvesz. Tudniillik csak akkor döntünk nemlegesen a segítéssel kapcsolatban, ha nem pontosan észleljük azt, amiről szó van, egyébként sosem utasítanánk el. Ez számomra azt is jelenti, ha sikerül a segítőkészséget visszaállítani, akkor sokkal pontosabban észleljük a környezetet, ami azt jelenti, hogy sokkal nagyobb biztonságban vagyunk mi magunk is.

- Mit jelent önnek a fogyatékosság? (impressions-hi)
A kérdés az, hogy azt értem-e, hogy másnak mit jelent, akinek van. Azt gondolom, hogy azt a legtöbb esetben képes vagyok érteni, fontosnak tartom, hogy meghalljam a fogyatékos embereknek azt az üzenetét, mely szerint azt szeretnék, ha "egésznek" látnánk és tartanánk őket, és ha ez a kiindulópont, akkor egészen biztosan az én viszonyom is más lesz hozzájuk. Megtaníthatnak valamire, amit eddig nem tudtam, és én is tudok valami olyasmit adni, amit az egyenlő nézőpont megenged.

- Ön szerint mit kellene tennünk egyéneknek, hogy a társadalmunk sokkal, de sokkal segítőkészebb és szolidárisabb legyen a többiekkel? (oldlipi)
Nagyon sokat gondolkodtam ezen én is, mert azt hiszem, egyfajta megértés hiányzik. Azt kellene értenünk, hogy amikor segítünk vagy szolidárisak vagyunk, akkor nem a saját lehetőségeink és a saját gazdagságunk csappan. Amennyiben nem kell féltenünk az úgynevezett sajátot, sokkal nyitottabbak lehetünk. Tehát a válasz bennünk rejlik.. Hiába várunk külső segítségre, hiába mutogatunk másra, amíg magunkban ez a megértés nem születik meg, egyformán akadályai lehetünk ennek a változásnak.

- Szeretnék gratulálni a Pro Caritate-díjhoz :-) Szeretném megkérdezni, mit jelent ez önnek. (olomkatona)
Köszönöm. Nagyon sokat, nagyon váratlanul ért, el sem tudtam volna képzelni, hogy a társadalomnak egy olyan szelete, amely elkötelezetten csak ilyen dolgokkal foglalkozik, figyel arra, hogy egy "önkéntes" van közöttük. Sőt, nem csak érzékelik, hogy közöttük van, hanem megtisztelik azzal, hogy kitüntetik.

- Hogy jutott eszedbe segíteni az embereken, vagy csak ez jött magától? És hogyan kerültél be? (aXton)
Kicsi korom óta mindenki érdekelt a környezetemben, ezzel sokakat megleptem, és sokszor éreztem úgy, hogy bármennyire önállóak vagyunk is és önállóságra kell törekedni, a mindennapok egyszerű dolgaiban is percenként segítségre szorulunk. Kell, aki vigyázza az ajtót, aki megtölti az autót benzinnel, egy ember, aki utoljára bezárja az óvodában az ajtót stb. És mert a saját pályámon, a televíziós szereplések közben, a rádióstúdiókban nagyon-nagyon sok ember dolgozott mindig körülöttem, akikre sosem esett fény, de mindig ott voltak. Átláttam: nincs olyan ember, aki ne lenne fontos. Sosem hittem el azt igazságnak, amit mondtak: hogy mindenki pótolható. Szerintem mindenki helye betölthető, de senki sem pótolható. Szerencsére nem kellett tragédiának történni a közelemben ahhoz, hogy az elég nagy szemem rányíljon arra, mennyire fontos másokat nap mint nap észrevenni, nap mint nap feléjük fordulni és ha lehet vagy kell, akár naponta tenni értük.