Ne csak nézz, láss is!

Saját bevallása szerint legszívesebben a világot váltaná meg felvételeivel Eifert János fotóművész. Az ismert fotós művészetről, iskolákról, kollégákról és a fiatalok támogatásának szükségességéről beszélt a Társalgóban.

- Sziasztok! Üdvözlök mindenkit, várom kérdéseiteket a fotózás témakörében!

Mi a véleménye a magyar fotósképzésről? (drumlin)
- Nagyon akadozva indul, jó, hogy van egy Iparművészeti Egyetem, egy Képző- és Iparművészeti Gimnázium, ahol fotót is tanítanak, és még néhány hely. De ez mind kevés, ezért vannak különböző tanfolyamok különböző színvonalon, amelyek nagyon fontos képzési helyeknek számítanak. Vannak workshopok, a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábor például 20 éve működik nagy nemzetközi érdeklődéssel. Ezenkívül még sok jó dolog található, de mind-mind kevés.

Tud-e ajánlani olyan állami vagy egyéb iskolát, tanfolyamot, amit érdemes elvégezni? (sajtfej)
- Az előző kérdéshez: jó hír, hogy Kaposváron most indult egy főiskola, ahol már diplomát lehet szerezni. Nagyon jó tanárok vannak, Baki Péter vezeti. A MÚOSZ újságíróiskola pedig fotóriportereket képez, jó tanárokkal, akik a gyakorlatban is már bizonyítottak. Ajánlom Kaposvárt, Budapesten pedig a korábban említett gimnáziumot és egyetemet. A tanfolyamok közül a Kerekes Gábor és Stalter György vezette Mesterség és Művészet nagyon jól működik, a vendégtanárok között a hazai élcsapat található. De ez sajnos nem ad diplomát. Honlapokon érdemes tájékozódni, mert például a Magyar Fotóművészek Szövetségének mesterkurzusai nagyon igényesek és népszerűek. El kell csípni az időpontot.

Az Iparművészeti Egyetemen milyen színtű (világviszonylatban) a fotósképzés? Ön nyugodt szívvel ajánlaná a mai fiataloknak? (coll)
- Abszolút. Olyan tanárokat ismerek, akik nem csak elméleti, hanem gyakorlati szinten is felső fokon képesek átadni a tudást. Ez nagyon fontos, mert a sok szöveg nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy megtanuljunk fényképezni. Itt az egyetemen a diplomával el is lehet helyezkedni. Úgy hallottam, hogy vadásznak ezekre a diplomásokra. A legkülönbözőbb műfajokat tanulják meg: a riport-, a dokumentarista fényképezéstől kezdve az alkalmazott, illetve reklámfotóig szinte mindent. Én láttam jó néhány évfolyam vizsgamunkáit, s azt kell mondanom, jobban fényképeznek, mint én.


Csapnivalóan gyenge könyvek

A magyar fotósoktatásról az imént azt mondta, hogy kevés... Ön szerint milyen lépéseket kellene tenni, illetve mi hiányzik a megfelelő színvonal eléréséhez? (bunNi)
- Először is a szakma részéről a komoly elhatározás hiányzik, aminek a következő lépése az oktatási intézmények fizikai és szellemi értelemben vett létrehozása, kiverekedése lenne. Már gondoskodni kellene arról, hogy az esetleg tanárként tevékenykedő kitűnő fotográfusoknak, szakembereknek megfelelő képzettségük, diplomájuk legyen. Ugyanis tanítani, tudást átadni nem csak a nagy gyakorlattal, fotóművészeti érzékenységgel rendelkező emberek képesek, hanem az olyanok, akik emellett mint pedagógusok is ismerik a dolgokat.

A képzés alapvető kellékei a tankönyvek. Mi a véleménye a hazánkban fellelhető oktatási segédanyagként alkalmazott könyvekről? (bfoto_)
- Csapnivalóan gyengék, jórészt rosszul fordított, rossz külföldi könyveket sóznak a nyakunkra, holott a hazai szellemi kapacitást kihasználva nagyon jó szerzőket tudnék befogni tankönyvek írására. Van olyan ismert, tisztelt tanártársam, Hefelle József, aki generációkat tanított a Práter utcában, a MÚOSZ-iskolában, a Fotóművészek Szövetsége mesterkurzusain és másutt, de tankönyve csak nagyon korlátozott számban jelent meg. A Portréfényképezés, amit Itzkovits Jenővel közösen írtak, ronggyá olvasva, fénymásolással sokszorosítva még ma is a legjobb a témában. Tulajdonképpen a kiadók érdeklődését kellene felkeltenünk, hiszen ha egyszer egy magyar tankönyv megjelenne és gyorsan elfogyna, talán üzleti meggondolásból is kedvet ébresztene.