Ne csak nézz, láss is!

Saját bevallása szerint legszívesebben a világot váltaná meg felvételeivel Eifert János fotóművész. Az ismert fotós művészetről, iskolákról, kollégákról és a fiatalok támogatásának szükségességéről beszélt a Társalgóban.

Milyen a nemzetközi megítélése a mai magyar fotósoknak? (aranyszem_234)
- Véleményem szerint ma a magyar fotográfia világszínvonalú. Egyénenként komoly nemzetközi sikereket zsebelünk be, de hogy ez mégsem tud igazán hatásos és tartósan erőteljessé válni, az a saját magunk menedzselésének a hiányosságaiból adódik.

Vannak-e külföldön is elismert magyar reklám-, illetve divatfotósok vagy fotóriporterek? (aranyszem_234)
- Vannak elismert fotósok, Zaránd Gyula Párizsban él és dolgozik évtizedek óta, Kornis Pétert a világ legnagyobb, legismertebb lapjai foglalkoztatják, Bánkuti András a Black Star tudósítója, Gárdi Balázs a World Press Photo első díját nyerte a sport kategóriában. Azóta megrendelések sora követte a díjat. És még nagyon sok fotóst sorolhatnék, helyhiány miatt nincs mód folytatni ezt.

Van-e ma itthon piaca a művészi fotónak? (spot_44)
- Van, bár természetesen nem olyan mértékben, ahogy szeretnénk. Ha emlékeznek a Mai Manó Ház első képaukciójára, egy este 5 és fél millió forint értékben találtak gazdára fotóművészeti alkotások. A hétköznapokban nem megy ennyire jól a dolog, szórványosan akadnak vásárlások, ezek rendszerint műteremből, és a kép vásárlója inkább gesztusként a fotográfus személyiségét díjazza, és nem is a műtárgy értékére gondol, amikor vásárol. De ez a figyelmesség is jólesik. Legutóbb a győri Mediawave programjában volt az első magyar táncfotó-árverés, ahol 15 perc alatt 21 alkotás kelt el 260 ezer forint összértékben.

Vannak magyarországi gyűjtők? Mennyit kell fizetni egy híres magyar fotóművész képéért, mennyi egy Eifert? (spot_44)
- Vannak gyűjtők Magyarországon is. Egy részük faliképet vásárol, amelyet az otthonában falra akaszt és a mindennapjaiban együtt él vele. Más részük mappában gyűjt, és fotótörténeti- technikai vonatkozásban is érdeklődik a megvásárolt kép iránt. Személyes tapasztalatom, hogy a vásárlás nagyon szeszélyes árakat képez, volt kép (Hajnal, 1982) amely 500 ezer forintért kelt el,. Mielőtt bárki irigyelne ezért, ez csak egyetlen alkalommal fordult elő, mert általában 3-400 euró fölé még soha nem mentek a képeim.


Cartier-Bresson és Capa

Mi a véleménye Henri Cartier-Bressonról és erről a korosztályról? (coll)
- Cartier-Bresson a legkedvesebb fotográfusom, ugyanolyan nagyra tartom, mint Escher Károlyt. Volt alkalmam két évvel ezelőtt a Ludwig Múzeumban a kiállításán személyesen is találkozni vele, nagyon zárkózott ember kifelé, egy kacsintásnál többet én sem kaptam tőle. Hátba vert, és annyit mondott: Éljenek a magyarok!

Önnek mi a véleménye a haditudósító Robert Capa (Friedmann Endre) munkásságáról? Egyáltalán mi a véleménye erről a rendkívül nehéz és veszélyes szakmáról? (zsirbufe)
- Robert Capa a világ leghíresebb, legismertebb fotográfusa, és nem csak azért, mert háborúkat, véres eseményeket fényképezett (igazán nem a véres események ábrázolása állt képei középpontjában), hanem az ember a hátországban, a harc szünetében, a történelem feszültségteli pillanataiban. A milicista halála - egyik legismertebb képe - a halál pillanatát ábrázolja, de úgy, hogy abban szinte minden benne van. Magyar származása nem csak azt jelenti, hogy itt született, hanem a szellemi muníciót, az induláshoz szükséges töltést innét vitte magával. Életrajzi adatokat nem mondok szívesen, az interneten a neve keresésével több ezer találat jön be, róla még csak annyit, hogy nagyon sok tehetséges, később világhírűvé vált fotográfust segített az indulásnál, a pályakezdésnél. Robert halála is különleges volt: éppen békeidőben egy taposóakna vetett véget az életének. De azt hiszem, hogy a munkái örök érvényűek.