Vicsek Tamás

Munkahelyi hálózatok

V. Csoportok élettartama társszerzői hálózatokban

A kutatók munkájuk során együttműködnek, az eredményeikről pedig közösen cikkeket írnak. Az Erdős-gráf (13. ábra) egy ilyen társszerzői hálózatot mutat, amely középpontjában Erdős Pál világhírű matematikus áll. Az Erdős-gráfban a csúcsok szerzőket (rendszerint matematikusokat) jelentenek, a gráfban megjelenített kapcsolatok pedig közös cikkeket. A 13. ábrán valójában az Erdős-gráfnak csupán egy apró részlete látszik. Nézzünk most egy sokkal nagyobb társszerzői gráfot! A 14. ábra csupán kis részlete egy valódi társszerzői hálózatnak. Az azonos színnel jelölt társszerzői csoportok tagjai egymással írnak cikkeket. Persze találunk olyan szerzőt is, aki sok cikket ír, de inkább olyan szerzőkkel, akik alkalmilag társulnak hozzá. Tehát egy társszerzői hálózat egészen máshogy néz ki, mint a 12. ábrán látott telefonhálózat. Ezt egyáltalán nem könnyű első látásra észrevenni.

13. ábra

14. ábra

15. ábra

Vizsgáljuk most meg, hogy a szerzői hálózatban mekkora egy adott kutatócsoportban azok aránya, akik más csoportokkal is kapcsolatban állnak. Arra vagyunk tehát kíváncsiak, hogy a csoportból hányan működnek együtt más csoportokkal. Hogyha ez egy nagyon kis hányad, akkor ennek a csoportnak a várható élettartama nem lesz túl nagy (15. ábra), hiszen a csoport szellemi aktivitását nem érik külső, ösztönző ingerek. Hogyha ez a hányad valamivel nagyobb, az együttműködők aránya kb. 50%, akkor a csoport tovább fönt fog maradni.

Ha viszont a csoport tagjainak egyre nagyobb hányada kezd más csoportokkal együttműködni, akkor a csoport előbb-utóbb meg fog szűnni, szinte fel fog oldódni az együttműködésekben. Van tehát egy optimális arány, amelynél a csoport élettartama maximalizálható. Az előadásom célja éppen ilyen és ehhez hasonló eredmények megfogalmazása a hálózat analízisből, olyan példák bemutatása, amelyek gyakorlati hasznot jelentenek a munkahelyi vezetők számára.