Nagyon gyenge lett a Netflix új, történelemhamisító sorozata

Csütörtökön debütált a Netflixen az új Bridgerton-sorozat, ami a fekete – egyébként fehér bőrű – Sarolta királyné szerelmi történetét meséli el. A széria üt, de nem a jó értelemben.

„Legdrágább nyájas, Olvasó!"

Sosem késő kedvesnek lenni a liberális eszmét hirdetőkkel szemben, úgyhogy ráérek még vele.

Ebben a fenséges irományban Sarolta királyné szerelmi sztoriját fogom darabokra szedni, ugyanis a streaming szolgáltatónak megint sikerült beletrafálnia a tutiba. A sorozat alkotói lelkes nyelvcsapásokkal elégítik ki az érzékeny baloldaliak kívánságait. Még mielőtt, hosszabban részletezném a könyörtelen tényeket, szót kell ejtenem a széria felütéséről.

Az első képsor egy szöveg, amely tisztázza, hogy a Bridgerton-sztori „csupán történelmi tények ihlette mese", „nem történelem óra" és a „a szerző nagyon is tudatosan élt az írói szabadsággal".

Tehát: a Netflix, a sorozat készítőivel karöltve fogta magát, elébe ment a súlyos kritikáknak és megmagyarázta, hogy amit a következő percekben fogunk látni az nem történelemhamisítás, hanem az írói szabadság mértéktelen használata.

Sarolta királynő (Golda Rosheuvel) A Bridgerton családban Forrás: Netflix

De mit is kínál a legújabb Bridgerton-sztori, a fekete Sarolta királynén túl?

Sarolta kegyetlen bátyja, elmulasztva a vele való egyeztetést, könyörtelenül kiházasítja III. György brit királynak. A lány persze szerelemből házasodna, így mikor a palotába érnek, megpróbál meglépni az uralkodó szőrös mancsa elől. Kiderül persze – naná, hogy... - a szörnynek feltételezett III. György valójában egy rendkívül jóképű király, így Saroltának rögtön kedve támad nemcsak megköttetni a házasságot, hanem el is hálni azt.

A házasság elhálása egy roppant fontos intézmény királykáméknál, ugyanis ez teszi hivatalossá a frigyet, nem mellesleg egyfajta kertészkedő tevékenység is: a férfi elveti a magvakat a termékeny talajban, így biztosítva az utódot.

Na most, a házasság elhálása nemcsak királykáméknál fontos, hanem úgy általában is. A keresztény Codex Iuris Canonici, vagyis CIC – macskatartással kapcsolatos – hosszan részletezi az elhálás feltételeit, melyek a következők: 1. merevedés, más néven erectio, 2. behatolás – penetratico – legalább részlegesen, 3. magömlés a hüvelyben, magyarul eiaculatio in vagina.

Ma is tanultunk valamit, igaz-e?

Szóval, alig főszereplőink öt perce házasok, de máris konfliktus alakul közöttük, a király ugyanis nem szeretne ágyjelenetet forgatni a lánnyal. Erre Saci bepipul és szexuálpszichológushoz fordul, aki remek képek segítségével bemutatja neki, hogy ágyban párnák között nem csak aludni lehet. Mindeközben az anyós a fia fülét rágja, hogy megfogant-e már a trónörökös?

Nem lövöm le a poént, hogy Saroltának becsempészik-e a macit, avagy sem, azt viszont elárulhatom, hogy nem ők a sorozat egyetlen szerelmespárja.

A királyi fenség nyomában, öt lépés távolságra járó, hű szolgáról kiderül, már a játékidő első pár perceiben, hogy

„furulya oktató, de nem zenész".

Így kapunk meleg szexet már az első részben.

A Bridgerton-sztori pikantériája, hogy politizál is. Mivel Sarolta fekete, így a király – helyette egyébként a mamija hozza a döntéseket – úgy határoz, hogy nemesi rangot ad a királyné rokonságának. Így kerülnek színes bőrűek az udvarba – a sorozat szerint – 1761 környékén. Felejtsük el a tényt, hogy a rabszolgák felszabadítása az Egyesült Királyságban 1833-ra tehető, 15 évvel az igazi, fehér bőrű Sarolta halála után.

A történelmi hitelesség, mint tudjuk, a Bridgerton esetében nem fontos.