IV. Korszerű ferdekábeles hidak értékelése
Az építőmérnök és az építész közötti sikeres alkotói együttműködés jó példája a pozsonyi ferdekábeles aszimmetrikus Duna-híd (mai neve Új-híd) (19. ábra), amely egyedülálló mérnöki alkotás, ugyanakkor magas esztétikai követelményeket is kielégít. 1972-ben adták át a forgalomnak, ma ez a híd a szlovák főváros újkori szimbóluma, és sok külföldi szakember a világ monumentumai közé sorolja. Az acélszerkezetet tanszékünk tervezte Árpád Tesár professzor vezetésével, az építészcsoportot Jozef Lacko professzor vezette.
Itt szeretnék szólni a forma logikájáról. Kutattam a szimmetrikus két pilónos és az egy pilónos aszimmetrikus felfüggesztések hatékonyságát. Az eredmények alapján egyöntetűen a szimmetrikus ferdekábeles hidak a gazdaságosabbak. Ennek ellenére az utóbbi 20 évben számos egy pilónos híd épült ott is, ahol ez a forma nem indokolt.
A pozsonyi híd esetében a ferde pilón, amely elhajlik a folyó medrétől, a Várhegy vonulatának bizonyos ellenpontját képezi. Egy elképzelt másik pilón a Koronázó Dómtemplom tövében mindnyájunk számára elfogadhatatlan. A híd korszerűségét főleg a középső mező nagy fesztávolsága (303,0 m), illetve az egy síkban való felfüggesztése (ez zárt keresztmetszetű merevítőtartót követel) jellemzi. A folyó szintje felett kb. 80 m magasságban a pilón fejére helyezett kávéház és kilátóterasz eleinte sok vitát váltott ki.
Az itt felsorolt jegyek egy későbbi hasonló japán példán is megtalálhatók, csak a Várhegy hiányzik (20-21. ábra).
Rotterdamban 1996-ban épült meg az Erasmus-híd a Maas-folyón (23. ábra). A szerkezet megformálásából kitűnik, hogy nem építőmérnök, hanem építész tervezte. Az előzetes tervben egy szerényebb, két pilónos ferdekábeles híd szerepelt. A megépült szerkezetnél a 139 m magas törtvonalú pilón szerepel. Éppen a pilón tengelyének törése jelenti a statikai problémát, ami által a belső erők folyása összetetté válik. A mederhíd köteleinek megformálásából és a pilón töréséből többletnyomatékok adódnak, melyek nagytömegű pilóntestet igényelnek. A választott hídforma a statikus mérnöknek fejfájást, az építtetőnek pedig lényeges többletköltséget okozott.