Műanyag millennium

Új évezredbe léptünk, mégis fürdőztünk tovább a kilencvenes évek állóvizében - a könnyűzenei  piac trendjei folytatódtak, és bekövetkezett, amit előre is jósolni lehetett. A popzene nivellálódásával előtérbe kerültek az underground-műfajok, mindenki külföldi zenét hallgat, miközben roadshow-kon tömik a közönség szájába, amit már rég nem lenne szabad. A magyar popzene már csak vidéken és a legfiatalabb korosztály köreiben eladható, kereskedelmi rádiók és tévék tartják életben, de lassan már pusztán piaci érdekek miatt sem érdemes. Egy tehetségkutató sorozat ad lökést, általa újra a valós értékekre terelődik a figyelem. Nincs még vége, úgyhogy reménykedhetünk - az Álomsláger és a kétezres évek könnyűzenei élete.

A városi ifjúságot már rég nem érdekli az egész. A Kispál és a Borz sokakat vitt el az alternatív rock irányába, a fogékonyak később a Hiperkarmára csaptak le - ők egyből kitűntek, épp csak azzal, hogy fogyasztható, igényes, mégis földhözragadt rockzenével törték az utat. A Dob + Basszus dalcím nem véletlenül lett szállóigévé, 2000-ben már bőven virágzik a party-kultúra, az elektronikus zene a trip-hoptól a technóig már annyira sokrétű, hogy bármilyen alkalmi zenének megteszi. Tömegessé válik a számítógépes zeneírás - a változás forradalmi, mint amikor a hatvanas években mindenkinek gitár kellett.

Semmilyen határvonal nem érzékelhető már, a nyugati zenék, a külföldi előadók és dj-k épp annyira elérhetőek, amennyire az itthoniak, és nem feltétlenül a sznobizmus az oka, hogy már megint vagy még mindig külföldi zenét hallgatunk.

A kilencvenes évek nagy nevei azért megmaradtak, főleg a keményebb műfajok hódítanak, de előttük említsük meg Kovács Ákost, aki gyakorlatilag egyetlen szólóelőadóként a rendszerváltás óta sem veszített fényéből. Metálból elég jól állunk, a Tankcsapda most ér csak a csúcsra, nagy a tábora a Pokolgépnek is, miközben fiatal bandák verbuválódnak, a tavaszi-nyári fesztiválok állandósulásával állandó lehetőségük is van.

Az underground, mint fogalom, egyre kevésbé életképes. A külföldön régóta népszerű, de itthon sokak számára újnak ható stílusok, mint az indie vagy az elődjéhez egyre kevésbé hasonlító amerikai neopunk nálunk még terep nélkül marad.Az elektronikus zene, ami hódít minden téren: az underground-hiphop, a drumandbass, a breakbeat, másik oldalról a techno, a trance és a slágerzenétől szabadult house teremti meg saját fellegvárait. Klubéletről még nem nagyon beszélhetünk, bár az utóbbi két évben példátlan mennyiségű, zenei irányait tekintve jól meghatározható szórakozóhely nyílt Budapesten. A produkciókat tekintve is termékenyek vagyunk, igaz, kevésbé a tánczene területén - de Gabor Deutsch vagy Yonderboi neve Európa minden elektronikus zenei lemezboltjában jól cseng.

Említsük meg DJ Titusz nevét, ha már annyit tett azért, hogy legyen miről írni a kétezres évek könnyűzenéjéről. Az imént méltatott Hiperkarmával is dolgozott együtt, a Belga meg az ő zenei alapjain követi el azóta is szókimondó, mégsem igénytelen szövegeit. A Belga a Tilos Rádióból és eleve tagcserékkel indul, majd 2000-ben egy sztárcsináló program segítségével kerül végleg a felszínre.

Három Belga Titusz nélkül

Az EstFM rádió közönsége őket választja az év legjobb rapcsapatának, játszani kezdik az Ovi című számot, és innentől kezdve nem nagyon állnak meg. Fontos a jó témaválasztás, találóak a szövegek, semmi komolyság - a baráti röhögésnek indult Belga egyszerűen belekényszerült a pop-bizniszbe, annyira népszerű lett.