Műanyag millennium

Új évezredbe léptünk, mégis fürdőztünk tovább a kilencvenes évek állóvizében - a könnyűzenei  piac trendjei folytatódtak, és bekövetkezett, amit előre is jósolni lehetett. A popzene nivellálódásával előtérbe kerültek az underground-műfajok, mindenki külföldi zenét hallgat, miközben roadshow-kon tömik a közönség szájába, amit már rég nem lenne szabad. A magyar popzene már csak vidéken és a legfiatalabb korosztály köreiben eladható, kereskedelmi rádiók és tévék tartják életben, de lassan már pusztán piaci érdekek miatt sem érdemes. Egy tehetségkutató sorozat ad lökést, általa újra a valós értékekre terelődik a figyelem. Nincs még vége, úgyhogy reménykedhetünk - az Álomsláger és a kétezres évek könnyűzenei élete.

Népszerű és mindenhol ismerik, a Belga sikere mégsem mérhető az elmúlt hat év legsikeresebb csapatához. A többnyire vidéki fiatalokból összeállt NOX 100 000 eladott lemeze és több mint 600 fellépése mutatja, hogy valamit nagyon eltaláltak. Nem lopják a zenei hagyományokat, inkább használják őket - ráadásul profi módon. A NOX tizennyolc képzett zenészt számlál, köztük van Harmath Szabolcs zeneszerző, az évtized - eddigi - legsikeresebb slágergyárosa, mintegy 300 000 eladott, 10 arany- és 5 platinalemez fűződik munkásságához. Erejük részben látványos show-műsoraikban rejlik - a tizennyolc fős csapatban hat képzett táncost találunk, profi balettostól kezdve díjazott népdaltáncosig, de a zenekar maga is bevállalós, profi zenészekből áll. Ez a tudatosan és - a magyar mainstream szintjéhez mérten - zenei igényességgel működő produkció mutatja, hogy az igazi országos siker költséges ugyan, de annyira nem is bonyolult. Hasonló stílust képvisel a Crystal is, bár náluk kevésbé a népi motívumok dominálnak - valami nehezen megfogható, helyenként giccsbe hajló misztikummal töltik fel hétköznapi popzenéjüket, de működik a dolog: öt lemezük jelent meg 2000 óta, és ez önmagában megsüvegelendő.

A millenniumot követő időszak mégis a Megasztár-ról marad emlékezetes, a tehetségkutató sorozat sikere a kor könnyűzenei hangulatának folyománya is egyben - gyakorlatilag üres kapus ziccer. A fiatalok versengése egyrészt inspirációt jelent saját generációjának, eredményeivel egyben ébresztőt fúj a bénázó popiparnak. A médiafelhajtás, a bulvárlapok megnyerése szükséges rossz, miközben a Megasztár valójában éppen csak annyit mond,hogy a tehetségnél semmi ne számítson jobban. Az adott körülmények között a kezdeményezés maga annyira időszerű volt, hogy alighanem csapnivaló szervezés mellett is sikeres lett volna.

A Megasztár tarolt - a három szérián át tartó sorozat nem csak nézettséget hozott, de megalapozta a résztvevők későbbi karrierjét is. Oláh Ibolya, Gáspár László vagy Caramel országosan ismert előadóként fejezték be a versenyt, első lemezeik kivétel nélkül a slágerlisták éléről indultak, s a süllyesztő helyett elfoglalták megérdemelt helyeiket a popszakmában. Kérdés, hogy mennyire lesznek képesek tartani magukat a menedzsment sikere nélkül - nem lesz könnyű a tévécsatorna szárnyai alól kibújva is megállni a helyüket.

A NOX látványos show-műsoraival tűnt ki a mezőnyből

Számunkra most mégis mint jelenség fontos az egész - rámutattak arra, hogy a popzene ma akkor és úgy lehet sikeres, ha visszatér az alapokhoz, ha a puszta és nyers zenei érzéket, zenei tehetséget teszi meg mint legfontosabb mérőeszközt. A siker megmutatta, hogy igényes könnyűzenére nem csak hogy igény van, de szigorúan a piaci szempontokat alapul véve is ez lehet a járható út. Az eddig eltelt évek mást nem bizonyítottak, mint hogy valaminek történnie kell. Kis idő még eltelik, mire kiderül, hogy erre vártunk-e olyan sokáig.