A 2.0 Mjet csak Sport-felszereltségi szinttel kapható, a fehér szín és a sötét felnik jól állnak a Bravónak
Mi ez és mi az új benne?
Őszintén szólva, a Fiat Bravóban nincs semmilyen újdonság. Utoljára tavaly frissült fel a modell, apró külső és műszaki módosítások történtek, többek között kihajították az ősöreg 1,9 literes dízelmotort. A kínálat csúcsára a kétliteres Mjet került, létezik belőle 170 lóerős változat is az Alfánál, de a Bravóban 165 lóerősre hangolták. Egyetlen felszereltségi szinttel, a Sporttal kapható, vonzó alapáron, de erről egy kicsit később.
Hogy néz ki?
Nagy baja a Fiatnak a Bravóval, hogy igazából nem sokra megy vele a piacon: 2007-ben mutatták be, azóta minden próbálkozás ellenére statisztaszerepet játszik a német konkurencia árnyékában. Tavaly mindössze 45 ezer példány kelt el belőle az egész világon, amellyel messze a cégautós beszerzésekben és az átlagvevők által preferált Volkswagen Golf és Ford Focus mögött kullog. Pedig alapvetően nincs baj a formával, négy év alatt sem kopott meg, de az is biztos, hogy az egyedi ötleteket máshol kell keresni. Kellemesen kerekded, fehér színben, sötétített üvegekkel és a grafitszürke felnikkel dögös, a Fiat mégis a forma teljes átdolgozását tervezi.
Hátul szűkös a lábtér, a csomagtartó viszont tágas, alaphelyzetben 400 literes
A Bravót a Nissan kompaktok mintájára tervezett szabadidő-autójához, a Qashqai-hoz is mérik, az SUV-t szintén 2007-ben mutatták be. Az értékesítési verseny az első évben közel döntetlennel zárult, tavaly viszont már megdöbbentő volt a japánok fölénye, a Qashqai-jal szemben beleállt a földbe a Bravo: öt eladott SUV-ra mindössze egy olasz kompakt jutott. A Fiat levonta a szükséges konzekvenciákat, a következő generáció már valószínűleg szabadidő-autós lesz, hátha jön végre a világsiker. Sergio Marchionne vezérigazgató mindenesetre azt ígéri, hogy az új Bravo radikális lesz.
A Bravóban 165 lóerős a kétliteres dízelmotor, nehéz elindulni vele, hangja nem a legszebb
Műszaki tartalom
Jól ismert padlólemez, jól ismert kezelőszervek, vagyis a Bravóban tényleg csak a kétliteres dízelmotor megjelenése jelent újdonságot. Hatfokozatú kézi váltót kapcsoltak hozzá, hogy a fogyasztást a lehető legalacsonyabban lehessen tartani, ebből a szempontból a Bravo nem is okoz csalódást. Hajtás elöl, a dízelmotor súlyos, ettől orrnehéz a Bravo.
Milyen vezetni?
Vezethetőség szempontjából nem a kategória királya a Bravo, a futóművet nem találták el igazán. Túl lágy, túl ringatózós, nyoma sincs az autó külsején tetten érhető sportosságnak, de biztos vannak olyan vevők, akik éppen erre vágynak. Nem javít az összképen a hatfokozatú váltó sem, kicsit teszetosza, kicsit akadozós, és még az áttételek is hosszúra sikerültek.
Nincs benne az 5,8 millió forintos alapárban a navigáció és a kétzónás klíma
Ennek következtében az elindulás nem nagy élmény, nehézkesen, komótosan lódul meg a Bravo, érzésre több is hiányzik a 165 lóerőből. Nagy a turbólyuk, a 360 Nm-es csúcsnyomaték 1750-es fordulatnál érkezik meg, de ez alatt elég eseménytelen az élet, figyelni kell, hogy váltásnál ne essen a kritikus szint alá a fordulat. A kormányzás nem rossz, kapunk visszajelzéseket az útról, a fék kifejezetten harapós. Zavaró, hogy a dízelmotor kerregését nem űzik el a szigetelések, a zajok betolakodnak az utastérbe, ráadásul nem a 2.0 Mjet a világ legszebb hangú dízelje.
Milyen benne utazni?
Kellemes a hangulat a Bravo utasterében, hála a Sport-felszereltséghez tartozó, piros cérnával varrt bőrkormánynak, váltógombnak, kézifékkarnak és fémpedáloknak. Jól tartanak az első ülések, az ülőlapok hossza kiemelkedő, a hátsó lábtér ellenben szűkös. A 300 ezres navigáció nyomogatásának csak a kezelési útmutató többszöri átlapozása után tessék nekikezdeni, nem vicc, elég bonyolult szerkezet. Nem lehet kritizálni a csomagtartót, kereken 400 literes, a fogyasztást pedig egyenesen dicsérni kell, finoman vezetve hat liter körül tartható az átlag.
Jól tartanak az első ülések, az ülőlap kellemesen hosszú
Megéri az árát?
Ezt a kérdést több szempontból érdemes vizsgálni. Ha azt nézzük, hogy a kétliteres dízel Bravo alapára (navigáció, tempomat, kétzónás automata klíma és egyebek nélkül) 5,8 millió forint és ennek a közelében sincsenek a konkurensek, már akiknek egyátalán van kétliteres dízeljük. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ez a motor valójában felesleges a Bravóba, nem passzol hozzá igazán és sokszor nem is hisszük el neki, hogy valójában 165 lóerős.
Vezethetőség szempontjából nem a Bravo a kategória bajnoka, túl lágy a futómű
És így már sokkal jobban megéri egy másik Bravót választani, például a 120 lóerős, 1,6-os dízelt, amelynek alapára kerek egymillióval marad a 2.0 Mjet alatt. Menetteljesítményben nem nyújt sokkal kevesebbet, viszont a lágy futóműhöz sokkal jobban illik.
Összegzés
A maga nemében hiánypótló a kétliteres dízel Bravo, ha árát nézzük, a kategória legtutibb ajánlata. Összességében mégsem lesz húzómodell, már csak a házon belüli konkurencia miatt sem: 45 extra lóerőre kár egymillió forintot elkölteni.
Statisztaszerepet játszik a kategóriában a Fiat kompaktja, a következő generáció radikális lesz
Műszaki adatok |