Kémkedtek és Freuddal is leveleztek a Moulin Rouge táncosnői

a „Vörös Malom” 1914-ben.

Párizs egyik legismertebb szimbóluma máig a boldog békeidők fénykorát idézi meg. A Vörös Malom, vagyis a Moulin Rouge sok előadóművész karrierjét indította el, és miközben életük volt a szórakoztatás, az itt fellépő színésznők olykor világháborús kémek is voltak, vagy éppen Freuddal leveleztek.

A színház és szórakozóhely 1889. október 6-án nyitotta meg kapuit a város leghíresebb negyedében. A legendás intézmény egyszerre volt megbotránkoztató és vonzó a közönség számára: oda rendes polgár be sem tette a lábát, de titokban tudni szerette volna, mi folyik a széllapátos épületben. 

A Vörös Malom története tele van fordulatokkal, titokzatos, izgalmas és bátor művészekkel. 

Számtalan színész-, és táncosnő karrierje bontakozott ki a falai között a 19–20. század fordulóján. Különleges sorsukban közös pontot jelentett a színpad, ahol a szegényebb sorból származó lányok is bizonyíthatták tehetségüket és rátermettségüket. 

Az Őrjöngő Orchidea tánca

Jane Avril a Moulin Rouge megnyitásától kezdve 1935-ig szólótáncosként lépett fel. Ikonikus karrierje Belleville-ben kezdődött, ahol egy prostituált és egy olasz arisztokrata törvénytelen gyermekeként jött világra 1868-ban. Nehéz gyermekkora és betegsége sem korlátozta: bár tizennégy éves korában már szanatóriumi kezelést kapott, folyamatos jókedvének ez sem szabhatott határt. 

Toulouse-Lautrec egyik plakátja 1891-ből
Fotó: wikipedia

Szent Vitus táncának nevezték azt a tünetegyüttest, amely önkéntelen mozdulatokban nyilvánult meg. Jane saját rohamai inspirálhatták híressé váló koreográfiáit, amelyek miatt az Őrjöngő Orchidea nevet is kiérdemelte. 

A táncosnő hamar a Moulin Rouge primadonnája lett, de az egyre népszerűbb színházban akadtak riválisai is. A karrierje fellendítésének szentelt évtizedek fényes csillogása után végül 1935-ben vonult vissza. Szegénységben halt meg, de neve örökre fennmarad: alakját Henri de Toulouse-Lautrec festményei is őrzik.

Pszichoanalitikus levelek

„Ez a megelevenedett plakát, ez a férfias nő, ez a félig elvirult kurtizán, félig angol nevelőnő – ez Yvette Guilbert.” Így jellemezte egy korabeli német kritikus a Vörös Malom egy másik ismert énekes- és táncosnőjét. Yvette alacsony sorból származott, színiiskolát végzett, és 1891-től a Moulin Rouge színpadán lépett fel

Később Olaszországban és az Egyesült Államokban turnézott, majd az 1920-as években több lemeze is megjelent. 

Mindezen túl filmszerepeket vállalt, de rendezett, szövegeket és kritikákat írt, valamint rádióműsorokat készített.

Yvette Sigmund Freud levelezőpartnere is volt, akivel egy mulatóban találkozott. 

A már a korszakban is ismert ideggyógyász rajongott a nő művészetéért, sok fellépésén járt, megfigyeléseiről és nézeteiről pedig leveleiben részletesen számolt be a táncosnak, akinek egy képét még a dolgozószobájának falára is kiakasztotta. 

Színésznőből kém

Mistinguett, születési nevén Jeanne Florentine Bourgeois, 1909-től lett a Moulin Rouge állandó fellépője. Már tizenéves korában színpadon játszott, korának egyik legnépszerűbb, ugyanakkor legtitokzatosabb előadója volt. 

Szerelmi kapcsolataitól visszhangzott a sajtó, évekig élt együtt Maurice Chevalier sanzonénekessel, akitől később az első világháború borzalmai választották el.

 Chevalier a frontszolgálat során megsérült, és fogságba került egy német táborban. 

Mistinguett, aki szerelmét a fogolytáborból is kiszabadította
Fotó: wikipedia

Mistinguett elhatározta, hogy kiszabadítja szerelmét, ezért kémnek állt. Szabadon mozoghatott a háborús területeken is, és végül 1916-ban sikerrel járt. Szerelmük azonban nem élte túl a megpróbáltatásokat, a táncosnő nem sokkal később már egy ifjú festő- és poszterművész szeretője lett.

Az 1920-as években Charles Gesmar tervezte ikonikus plakátjait. 

A világhírűvé váló nő nemcsak Párizst, hanem Latin-Amerikát is meghódította: többek között énekelt a Rio de Janeiro-i Copacabana Palota megnyitóján. Visszavonulása után két kötetnyi terjedelemben írta meg tapasztalatait, és nyolcvan éves korában halt meg egy francia kisvárosban. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.