A Szabadságpárt erősödése nem új jelenség. A gazdasági válság kései hatása, a kormányzópártok ügyetlenkedései elsősorban gazdasági ügyekben fokozatosan csökkentették a kormányzó pártok támogatottságát.
Heinz-Christian Strache pártja már 2014-ben folyamatosan erősödött és 2014 júliusában fej-fej mellett állt a koalíciót vezető szociáldemokratákkal. Azóta támogatásuk valamelyest csökkent, ám az utóbbi két hónapban újra erőteljes növekedésnek indult – jelentős mértékben a menekültkérdés nyomán aktivizálódó jobboldali szavazóknak.
Ezen túl a kormányzás nagy vesztese a kisebbségi koalíciós partner Osztrák Néppárt, mely folyamatosan vesztett támogatottságából. A menekültügy nekik is rosszul jött, hiszen a rájuk szavazó, ám
a kormánytól menekültügyben határozottabb ellenintézkedéseket váró szavazók ma már a szabadságpártban találnak megfelelő politikai erőre.
Ezt erősítette a Bécsben népszerű Ursula Stenzel helyi néppárti politikus átigazolása, és tovább gyengítette a néppártot.
Ugyanakkor a néppárt nem próbált rálicitálni a szabadságpárt menekültellenes gesztusaira. Az osztrák néppárti belügyminiszter, Johanna Mikl-Leitner határozottan, ám empatikusan képviselte a kormány álláspontját a menekültekkel kapcsolatban, mindvégig hangsúlyozva, hogy Ausztria elsődlegesnek az emberiességi kérdéseket tekinti a menekültek ügyében, másodsorban érvényesít politikai vagy rendészeti szempontokat.
A kampány legfontosabb kérdése természetesen a menekültügy. Hiába jelentett be Faymann kancellár határozott gazdaságélénkítő lépéseket – lakásépítés, támogatások, kedvezményes hitelek – mindez nem ellensúlyozta a menekültügy politikai hatásait. És miközben
Ausztria egésze szolidáris a menekültekkel és többségben vannak azok,
akik támogatják a kormány ilyen intézkedéseit, a mélyben erősödnek a félelmek a munkahelyek elvesztésétől, a költségek miatti esetleges megszorításoktól és a hosszan elhúzódó európai válságtól.
Erre játszik rá ügyesen a szabadságpárt: megszólalói nyilvánosan visszafogottan nyilatkoznak, igyekezve nem elidegeníteni az átálláson gondolkozó néppárti szavazókat, míg helyben, különösen Burgenland és Stájerország falvaiban szidják a kormányt és a menekültek előli határlezárást és a magyarországihoz hasonló drákói intézkedéseket követelnek.
Plakátkampányuk kerüli a menekültek vagy bevándorlók szó használatát, de a magyarországi kormánypropagandához hasonló fordulatokkal operál: a munkahelyek és a kultúra megvédése, a multikulturális világ és a rablókapitalizmus elvetése a kampány kulcsüzenetei.
A szabadságpárt elnöke ügyes stratégiát választott: bécsi polgármesterjelöltsége személyesen is az országos térképre helyezte őt, és
vezetői képességeket ragasztott rá anélkül, hogy korábban országos választott vezetői tisztséget viselt volna.
Így ma már a kutatásokban együtt szerepel Faymann kancellárral, mindkettőjük támogatóinak aránya 30 százalék.
Menekültügyben Strache ügyesen visszafogott volt: a sajtóban és az országos kampányszíntéren nem hangoztatott vezető hírré váló radikális dolgokat, míg a helyi kampánycsapatok a média figyelmét kikerülve tudták elmondani az embereknek, hogy határozott és kemény intézkedésekre van szükség. Hasonlóképpen Strache-nak nincs szüksége cukiságkampányra – jóképű, fiatal, sármos ezért az alacsonyabb képzettséggel rendelkező, női szavazók között hallatlanul népszerű.
Októberben önkormányzati választások lesznek Ausztriában, és a kutatások azt jelzik, hogy miközben nem várható radikális változás például Bécsben,
a szabadságpárt kulcspozíciókat fog megszerezni az önkormányzati testületekben,
ezzel kormányzó- és váltópártképes erőként mutatva magát. A két kormányzó pártnak egyelőre kényelmes többsége van, ám ha a koalíció valamiért nem működne vagy a néppárt tovább zuhan, a kormányzópártok is bajban lehetnek hosszabb távon.