A BMW élen jár az autói zöldrendszámosításában, hiszen az i3 és az i8 mellett már szinte minden modelljükből kínál konnektoros hibridet is. Az 5-ös sorozat eddig kimaradt a villamosításból, de aztán megjelent az 530e iPerformance, a tavaly leleplezett G30-as kódjelű 5-ös generáció plug-in hibrid változata. Magát az új 5-öst az 530i tesztjében már kielemeztük, így ezúttal csak a nagy újdonságra, a hibrid technikára szorítkoznék.
A tisztán elektromos hajtású autók - bár óriási léptékben halad a fő probléma, a kis hatótávolság megoldása - továbbra is csak városon belül, esetleg elővárosi ingázáshoz jelentenek alternatívát egy hagyományos, benzinkúton is tankolható modellhez képest. Az i3 például nemrég kapott a korábbinál jóval nagyobb, 94 kilowattórás akkumulátort, de azzal is csak 300 km az elméleti hatótávja, ami a gyakorlatban inkább 200-220 kilométert jelent.
Az 530e iPerformance viszont
az 50 km-es elektromos hatótávján felül további 600-at is megtehet,
mivel benzinmotorja is van. Az 520-i-ből ismert turbós négyhengeres a maga 184 lóerejével és 320 Nm nyomatékával egy ekkora autóhoz kissé vérszegénynek tűnhet, de a váltóházba integrált elektromos motor alapjárattól rendelkezésre álló 113 lóerejével és 250 Nm-ével együtt már bőséges erőt biztosít a hátsó kerekek hajtásához.
A két motor közösen 252 lóerőt és 420 Nm-t tud (mert nem lehet egyszerű összeadással számolni a rendszerteljesítményüket), ami nagyjából a normál 530i erejének felel meg. Arról nem szabad elfeledkezni, hogy
ha lemerül az akku, és fékezéssel nem töltődik, akkor azután csak a benzinmotor hajt, amitől lassabbá válik a kocsi.
Az 520i-hez képest közel negyed tonnát hízott az 530e iPerformance a hibrid technika beépítése miatt, de a tetemes súlytöbbletet a menetdinamika nem igazán sínyli meg: az üresen 1,77 tonnás limuzinnak csupán 6,2 másodperc kell hozzá, hogy indulás után már százzal repesszen, a végsebessége pedig 235 km/óra.
Az alapfelszereltségbe tartozó nyolcfokozatú automata olyan finoman, rezzenéstelenül teszi a dolgát, hogy a váltásairól alig szerzünk tudomást, legyen bármilyen a vezetési stílusunk.
Teljesen más érzés egy ilyen váltó, mint a Toyoták CVT-t imitáló bolygóműves erőátvitele.
Mindig a megfelelő fokozatban van, soha nem tétovázik, nem bőgeti feleslegesen a motort – pont, ahogy megszokhattuk a hagyományos BMW-kben. Csak a kormány mögötti váltófülekről kell lemondani, a hibridhez ugyanis ez nem opció, csak az 1,7 milliós M Sportcsomag részeként.
Ha mégis kezünkbe akarjuk venni az irányítást, a vezetési üzemmódokból ugyanúgy három (Sport, Comfort, ECO-Pro) választható, mint a hagyományos 5-ösökben. Ilyenkor a kormányrásegítés, a gázpedál érzékenység, a váltási karakterisztika és a hajtáslánc hatékonysága változik az előre beállítottakra, illetve mi is szabadon konfigurálhatjuk ezeket. Ha arra vágyunk, akár sportosan kis rásegítésű kormányunk is lehet lusta gázpedálérzéssel.
Ami viszont csak az 530e modellben van, az a váltó melletti
eDrive feliratú gomb,
aminek a megnyomásával a benzin-, és a villanymotor együttműködése állítható be ízlésünk szerint. Három alternatíva létezik, AUTO eDrive, MAX eDrive és Battery Control néven – mindhárom tetszés szerint kombinálható a fent említett három vezetési üzemmóddal.
Az AUTO eDrive állásban az autó a leghatékonyabban működteti a benzin- és az elektromos motort is, ő dönti el, hogy melyiket, mennyit használja. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy síri csendben utazunk akár 90 km/h-val is, és
amíg nem gyorsítunk egy erősebbet, nem kapcsol be a benzines
(kivéve, ha már lemerítettük előtte az akkumulátort). Ha beindul, azt is csak a teljesítménymérőn látjuk, mert egyébként csak egy tökéletesen hangszigetelt nappali foteljében üldögélünk zavartalanul.
A MAX eDrive mód neve beszédes, itt, amíg lehet, csak a villanymotor hajt, akár 140 km/h-s sebességgel is. Természetesen biztonsági okokból – például egy rosszul tervezett előzésnél – padlógázra ilyekor is azonnal bekapcsol a benzinmotor.
A Battery Control mód választásával pedig egy 30 és 100 százalék közötti, előre kiválasztott szintre tölthetjük az utazás közben az akkumulátorokat. Így
a lassulássokkor összegyűjtött energiát a belvárosra tartalékolhatjuk,
ott használva ki a nulla emissziójú, motorhang nélküli közlekedés nyújtotta előnyöket. Hivatalosan 50, de valós körülmények között, klímázva inkább 30-35 kilométert lehet elektromosan megtenni, ami a legtöbb embernek elég ahhoz, hogy bemenjen a munkahelyére.
Egy idő után már zsigerből tudjuk, mikor melyik beállításra van szükségünk. Viszont minden indítás után Comfort üzemmód és AUTO eDrive hajtáslánc-beállítás fogad minket, mintegy finoman jelezve, hogy bár jó játék lehet állítgatni őket, a számítógép úgyis jobban tudja, mi az optimális kihasználása a technikának.
A 9,2 kilowattórás lítium-ion cellás akkumulátor a hátsó ülés alatt kapott helyet, a tank ezért hátrébb került, és
68-ról 46 literesre zsugorodott,
így a hatótáv meg sem közelíti a dízel 5-ösökét, ami komoly érv lehet a hibrid ellen. Összement a csomagtartó is (530 helyett 410 literes lett), de a sekély üreget legalább az ülések döntésével tovább lehet is növelni. Érdekesség, hogy 101 ezer forintért szükségpótkerék a hibridhez is rendelhető, de akkor már tényleg kisautós méretűvé zsugorodik a csomagtartó. Ezért kár, hogy kombi karosszériával nem kínálják a hibrid hajtást.
Ahogy a fedélzeti extrák és a beállítások száma is a végtelenbe nyúlik, úgy a töltési megoldásokból is több áll rendelkezésre. Hagyományos
háztartási konnektorból az akku 5 óra alatt tölthető fel,
ami az opcionális 3,7 kW teljesítményű falitöltő használatával 3 órára csökken. Ez a gyári falitöltő az otthonunk saját előállítású napenergiáját is használhatja a töltéshez, hogy az előre beállított időpontra teljesen feltöltött, klimatizált utastérrel várjon minket az autó. Mindehhez figyelembe veszi a rendszer az időjárás-előrejelzés szerint kalkulált hasznosítható napenergia mennyiséget is.
2018-ban érkezik a vezeték nélküli töltési lehetőség, hogy az újra és újra feltekerendő, a csomagtérben sok helyet foglaló töltőkábelre ne legyen szükség. A háztartási hálózathoz csatlakoztatott töltőlap a garázs padlójába építve, vagy akár a szabad térben elhelyezve várja a fölé guruló BMW-t, aminek a padlólemezén, az akkupakk alján van a vevőlapja. Amint fölé álltunk, 3,2 kW teljesítménnyel azonnal elkezdődik a töltés, így körülbelül 3,5 óra alatt újra eléri az 530e a maximális hatótávját.
Az 530e modell magas szintű luxust nyújt, az 530d-hez képest a kettővel kevesebb hengerét kulturáltabb járással és az alkalmankénti elektromos üzemmód némaságával kompenzálja.
Töltés nélkül is 7 liter körül tartható a fogyasztása,
de nehéz előre megbecsülni, mert nagyon függ a vezetési stílustól, és attól, hogy városban vagy lakott területen kívül használják-e az autót.
Általánosságban elmondható, hogy minél többet járnak városon kívül, annál jobban megéri a hibrid helyett a dízelt választani, mert azzal állandó töltőpontkeresés nélkül is takarékosan lehet autózni, és a hatótávja eléri az ezer kilométert. Aki viszont szinte csak városban jár és ott is viszonylag keveset, emellett az otthonában megoldotta a töltés problémáját, az nagyon alacsony fenntartási költségeket érhet el a hibriddel, nem is beszélve az ingyenes parkolásról és adókedvezményről.
Az 530e iPerformance alapára 16,38 millió forint, de a tesztautó a világos belső térrel, a vezetéstámogató rendszerekkel (sávtartó asszisztens, holttérfigyelő, parkoló automatika, és társai), üvegtetővel, adaptív tempomattal és LED-es első fényszórókkal 24 millió forintba került. Bár ez soknak tűnhet, de a piacon a 18 millióról induló E350e Mercedesen kívül nem kínálnak hasonló, konnektorról tölthető hibrid limuzint mások, vagyis a BMW ajánlata akár még kedvezőnek is tekinthető.
Műszaki adatok – BMW 530e iPerformance
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1998 cm3. Furat/löket: 94,6/82 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 135 kW (184 LE)/5000. Nyomaték: 290 Nm/1350. Sebességváltó: nyolcfokozatú automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/ tárcsa.