Leletmentés - Detroit fénykora

Ennyi acélt bűn egyetlenegy személyautóra elpazarolni. De bemutatónk tárgyának, az 1960-as Chevrolet Impalának éppen az kölcsönöz dekadens bájt, hogy egyetlen alkatrészén sem érezni a takarékoskodást. Az autót Csikós Zsolt próbálta ki és fényképezte le, a típus történetét Bernáth András foglalta össze.

Mint a történeti visszatekintésből kiderülhet, a szárnyas Impalák aranykora mindössze két rövid év, így érthető, hogy Moskovszky József sem talált könnyen rá a neki tetsző autóra. Fiatalkorában az utca túloldalán lakó ószerestől elkobozták az ugyanilyen, hófehér, 1960-as Pillarless Hardtop (oszlop nélküli keménytetős) Impalát, s két éven át, a tulajdonviszonyok rendezéséig az ő udvarukban állt az autó. A szerelem ekkor szövődött - érthető, hogy szó sem lehetett B-oszlopos, vagy esetleg teljesen más küllemű 1959-es, netán 1961-es autóról. Európában nem valami bőséges az eladó régi amerikai autók kínálata, ezért a vágyott típus felhajtására Moskovszky József felkért két vállalkozó kedvű fiatalt, hogy utazzanak el Amerikába. Az utat kéthetesre tervezték, a végén két hónapos lett. Miután az északi államok valamennyi használtautós és veteránjárműves hirdetését átfésülték, s egyetlen ilyen épkézláb Impalát sem találtak, a messzi délen próbálkoztak tovább. Ez a kocsi a texasi határ közeléből került elő, lepusztult, de teljes, működőképes állapotban. Saját lábán gördült vissza északnak, ahol a helyi oldtimer-alkatrészkereskedőnél pénzt nem kímélő bevásárlás után konténerbe hajtott, s néhány héttel később Európában partra szállt.

Meglepő, de a detroiti acél még Texasban is rozsdásodik - több kisebb elemmel párhuzamosan például a kocsi teljes padlóját ki kellett cserélni. A motornál csak a hengerfej szorult felújításra, de az egykörös, négydobos fékrendszer, a futómű, a kormánygép, s az elektromos rendszer is csere után kiáltott. Szintén új a kárpitozás is, amikor az üléskéder varrásának utolsó öltéseinél elfogyott a cérna, a mester kifűzte az egészet, és újrakezdte, mondván, ebben az autóban nem lehetnek csomózott szálak. De ilyen az Impala szinte valamennyi egyéb alkatrésze is - minden csillog, a fényezés sziporkázása és a tükröződések elárulják, hogy az alapozásnál sem fukarkodtak a munkával a festők.

Felújítása óta precízen ketyeg az Impala, akár a Doxa zsebóra. A több ezer kilométernyi használat egyetlen nyomot sem hagyott rajta. A mai hivatalos európai értéke bőven tízezer euró fölött jár, de egy ilyen ritka szépen rendbetett példányért egy-egy mániákus gyűjtő jóval többet is megad, mert már Amerikában sem kering sok a típusból.