50 éves a Pannónia TL - Csepel bordó luxusa

Fél évszázad nem nagy idő, mégis elegendő ahhoz, hogy a feledés köde takarjon be sokunkat érdeklő eseményeket. Az 1954-től gyártott Pannónia TL históriáját korabeli újságcikkek és visszaemlékezések alapján próbálta meg feleleveníteni Ocskay Zoltán.

A névváltásra vonatkozóan nem találkoztam hitelt érdemlő forrással. Csak találgatni lehet, és az egyik elmélet szerint a Csepelekkel kapcsolatos minőségi problémák jelentősen aláásták a márkanév tekintélyét, a tetejében a Csepel szó a külpiacokon hátrányt jelentett nehéz kiejthetősége miatt. A Pannónia márkanév eddigi kutatásaim szerint Molnár Lászlótól, a Szerkesztés fiatalon elhunyt technikusától származik. Hagyatékából került elő a mindeddig ismeretlen emblématerv-sorozat is, amelyet első alkalommal publikálunk a jubileumi cikk kapcsán. Elképzelhető, hogy eleinte a Pannónia csak típusnév volt, és később vált márkanévvé. Erre utal, hogy az NDK-ban megjelenő Kraftfahrzeugtechnik című szakfolyóirat 1954 júliusában két új magyar 250-esről ad hírt, a Csepel Sirály és a Csepel Pannónia motorkerékpárokról.

Az Autó-Motor, a kor egyetlen hazai szaklapja már korábban, az 1954. február 15-én megjelenő számában mutatott be fényképeket az "új, kísérleti" 250-es Csepelekről. A képek havas háttérrel készültek, tehát nyilván frissiben fotografálta őket Rózsa György, a lap motorkerékpáros szakírója. A következő híradás 1954. szeptember 1-jén látott napvilágot az AM-ben, amikor már a "pompás vonalú" Pannóniát mutatják be ezüstre fényezett német Hella első fényszóróval, a hátsó sárvédőbe süllyesztett, keskeny duplanyereggel - díszcsík nélkül - kapaszkodóval, matt elsőfék-fedéllel és a szárnyas Pannónia matricával a tankon és a sárvédőn. A cikk felhívja az olvasók figyelmét a lengéscsillapítás nélküli, de "olajkenésű" első teleszkópvillára, amelynek rugóútja 140 mm, a hidraulikus lengéscsillapítóval kombinált hátsó rugóstagra, amely 75 mm rugóutat enged, és a körhagyótárcsás láncfeszítőre. A tudósításból kiderül, hogy a Csepel 250 motorjának főtengelyén változtattak, és más lett a sebességváltó fokozateloszlása is. A sorozatgyártás megindulását 1954 októberére ígéri a cikk, megemlítve, hogy tovább folynak a kísérletek az aluhengerrel és az Earles rendszerű első villával.

Egy hónappal később az AM címlapján közli az RM Motorkerékpárgyár Kísérleti Üzemében készült fotót, "A sorozatgyártás megkezdése előtt az új 250-es Pannónia próbaszerelése folyik az RM Motorkerékpárgyárban" kísérő szöveggel. A képen szereplő motorkerékpárok közt van olyan, amelynek nyerge díszcsíkkal szerelt, és olyan is, amelyről hiányzik ez az alkatrész.

Időközben kiderültek az újdonság gyermekbetegségei is, a használók kritizálták a rövid, kényelmetlen duplanyerget, a rövid első sárvédőt, és az "alkalmatlan helyre szerelt" középállványt. Az újság szerint a gyár e hibákból okulva "megfelelő méretű" első sárvédőt, szélesebb, hoszszabb nyerget és csőkulccsal könnyen szerelhető láncfeszítőt alkalmazott. Fontos részlet, hogy a sárvédőmódosításnak nem sikerült nyomára bukkanni, ez csak később, a TLT modell kialakítása során történt meg. 1954 júniusában már azt írja az AM, hogy egyes "torz hírek" szerint a TL-eknek sorra törik a váza. A szerkesztőség oknyomozása során eljutott a gyár Szerkesztési Osztályára, ahol megnyugtatásul közülték, szívesen átvizsgálják a szóban forgó vázakat.

Valójában sajnos a váztörés egyáltalán nem tartozott a rémhírek kategóriájába, és nem véletlen, hogy az egyik leghamarabb módosított részlet épp a váznyak volt. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a fennmaradt TL vázak között ritka, amelyen törésnyomot találunk, miközben a 250-es Csepel-vázak esetében meglehetősen gyakran láthatjuk az első blokktartó felett, illetve a hátsó blokktartó mögött hegesztéses javítás nyomát.