Willys Jeep - Örök győztesek

Létezik egy régi autótípus, amelyet még a laikusok is épp oly jól ismernek, mint például a bogárhátú Volkswagent, pedig utcán sosem látni belőle egyet sem. Az pedig kész csoda, ha a háborús filmek legendás terepjárójából, a Jeepből egyszerre három is összeverődik. Egy ilyen különleges találkozón jegyzetelt és fotózott Csikós Zsolt.

Miközben az Egri csillagok című filmhez készült, lassan negyvenéves pilisborosjenői várrom mellett fényképezünk, szinte életre kel 1945. Ezek az autók minden filmben a jó ügyet szolgálták, rendszerint három-négy, lőporos arcú, vigyorgó, rágózó amerikai katona feszített bennük. Az ezredforduló civilizációjából kiszakadva, itt, a kőfalak mellett szinte átérzem a partraszállás hangulatát, bár az élményből levon valamelyest, hogy alig méterekre tőlünk, a bográcsgulyást főzögető, kora tizenévesekből álló csapatot kevéssé legyinti meg a történelem szele. Ennek ellenére a Jeepek nekik is rendkívül tetszenek, alig lehet őket levakarni a kocsikról, ami jól mutatja, hogy ezek a járművek körítés nélkül is érdekes szerkezetek.

Számunkra a legkedvesebb történet a Dunaújvárosból érkezett Rácz László Jeepjéé. Ez az autó hazánkban húzta le az elmúlt hatvan évet, s csak azért vészelhette át a viharos évtizedeket, mert egy métert sem tettek vele. Ennek az álldogálásnak alapos oka volt. "Régi vágyam volt a Jeep, sokat láttam filmeken, s eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, megengedhetem a luxust, hogy beszerezzek magamnak egyet. Ezt az 1944-es Willyst szétszedték, sőt szétvágták, és elásták az Alföldön, valamikor a háború utáni években. Én már a kiásás után vettem meg, még darabokban. Kaptam hozzá egy karosszériát is, amelyet Jugoszláviából hoztak. Mondanom sem kell, nem volt kis munka az évtizedeken át a föld alatt porladó alkatrészekből autót építeni. Az alvázból eltűnt egy negyven centis darab, azt be kellett toldani, s mivel akkor még nem tudtam a belgiumi beszerzési lehetőségekről, minden alkatrészt Ausztriából és az USA-ból hozattam. 2000-ben vettem meg a gépet, rá két évre készült el, veteránvizsgát 2003 márciusában tettem vele. Kutattam az előélete után, még a Hadtörténeti Múzeumból is kaptam segítséget, de csak bizonytalan elemekből tudom összerakni a múltját. A szovjetek 110 ezer Jeepet kaptak az amerikaiaktól, s e tétel egy részét átadták más országoknak. Mi is kaptunk kétszáz darabot, ezeket Magyarország Olaszországban vette át 1945 őszén, s az én autóm is valószínűleg e kontingensből származik. Nálunk a hadsereg használt Jeepeket, de civil tulajdonban is futottak, s még az Autóker is forgalmazott hozzájuk alkatrészeket. Sőt, magyar nyelvű használati utasításról és alkatrész-katalógusról is tudok. Büszke vagyok erre az autóra, teljesen eredeti lett, de nagy áldozatot is hoztam érte..."