Tepsikóla - Chrysler 300C 5.7 V8 Hemi

Megannyi díj nyertese lett a Chrysler 300C odaát, és ezzel a döntéssel abszolút egyet tudunk érteni azután, hogy teszteltük az amik népautójának brutálmotoros sportlimuzinját. Élményhegység.

Ha elvesznénk a részletekben: a hatalmas, aranyos, szárnyas emblémával kezdett, rendszámtáblával metszett hűtőmaszk erőt, hatalmat, fölényt sugall, meg még talán azt is, hogy rács mögé jut, aki nem takarodik az útjából. A táskás búra alá bújtatott lámpák szögletes hatásúak, a méretes ködlámpák kereksége a sportosan masszív lökhárítóban némelyest oldja a drabalitást. Az irányjelzők narancssárgája diszkréten színező. Csillivilli krómság a maszkon túl a tükörházakon, a kilincseken, a kereteken, a díszléceken, a hátsó lökhárítón, a kipufogóvégeken. Nem, nem túlzó, tán még kellő is. És aztán ott a megkülönböztető jelzés, a 300 alatt a C-vel egyben a négy betű: Hemi. Hmm, hami. De pislantsunk be!

Elsőre a világos bőrnek is hála komoly a térérzetünk, levegős, tágas a szoba, jól felszerelt, de nem überigényes, nem luxus. Európában ez nem az. A felhasznált anyagok, az összeszerelés minősége, a formák okán, blabla. Nekem a Lancia Thesis jutott eszembe, aminek az égvilágon semmi köze az amerikai autógyártáshoz (a Chryslernek sem az olaszhoz). Csak az is olyan sajátosan szép, fényűző, grandiózus, de a német és japán márkákhoz képest mégis "más", mégsem adja azt, amit megszoktunk, elvártunk, követelünk.

De ahogy a Thesist, úgy a 300C-t sem vádolhatjuk ódivatúsággal. Legfeljebb azzal, és ez sem vád, csak rokonság, hogy olyan mercis. Naná, hogy az. És egyébként a szomszédos Grazban szerelik össze. Cégcsoportos sajátosság az egybajuszkapcsolóság, a sebességtartó automatika "pálcája", a bal lábbal rögzíthető, bal kézzel oldható "kézifék", az automata váltó, illetve a parkolóradar visszapillantóból leshető, ledes kijelzője. Aha, meg az ESP.

Ami még uralkodik a beltérben, az az (alaphelyzetben) alul bőrös, felül (kaliforniai diós), négyküllős fakormány, nem egyszerű átmérővel. Rusztikus műszerek, sötétben zöldes megvilágításban. Két hatalmas óra, balra a sebességet, jobbra a fordulatszámot mutató. Kisebb körökből tudjuk meg, van-e még benzin, és, hogy meleg-e már a motor. Középen iránytű, a fedélzeti számítógép adatai, beállítási lehetőségek tárháza, és az automata váltó állása. Egyszerű, szép.

A csak balos bajuszkapcsoló használata sem bonyolult, csaz az az érthetetlen, miért kell ezt erőltetni olyan autókban, amelyek nem kormányváltósak. Na mindegy. Jobb kezünknek, ha amerikai, nyilván a folytonos eszegetés, telefonálás, miegymás jut. Persze lehet piszkálni a váltót, pöckölni jobbra-balra, de minek. Fölösleges. A benga nagy volánról vezérelhető majd' minden, az élet az egyszerre szögletes és kerek középkonzol gombócaival pusztán elsőre tűnik komplikáltnak. A hasábos szellőzőrostélyok között analóg óra, és egy nem elhanyagolható ESP-kapcsoló, alattuk a helyre hifi, majd a kétzónás automata klíma ülésfűtésestül. Hogy nem nyomogatni, hanem tekergetni kell a hőfokszabályzásért? Na és?

Apró fiókok, mélyedések, pohártartók, könyöklő, ajtózsebek is rendben - a kesztyűtartó lehetne nagyobb. Hely amúgy mindennek és mindenkinek tényleg bőven van, csak nem akkora, mint egy európai felsőkategóriás autóban. A 300C csak külső méreteiben vethető össze egy 7-es Bömössel, S Mercivel vagy A8-as Audival. A csomagtartó fél köbmétere persze simán elég. Kár, hogy inkább mély, benyúlnak a kerékdobok. A nyílás lehetne nagyobb, viszont viccesen jó az a megoldás, ahogy visszacsukhatjuk a fedelet. Ezzel a nem tudom, mivel, nevezzük behúzó gombának, vasmacskának, fogalmam nincs.

A példás és marha kényelmes vezetési pozíció eléréséhez a szokásos elektromos, memóriás kütyükön (ülés, kormány), beállításokon kívül az is hozzájárul, hogy a pedálsor is mozgatható. Egyáltalán nem haszontalan fukció. Ahogy minden, a fotel is nagy, más, hogy nincs komoly tartása. A kevés fa (a kormányon kívül még a váltón és az ajtóbehúzón), a bőr, a fém és a műanyag elegye összességében kellemes érzetet ad, de most már induljunk.

Ha valakinek nem tiszta, mit is jelent a Hemi (HEMI) elnevezés, ímhol a legrövidebb magyarázat: félgömb alakú égéstér, hengerlekapcsolás. Hatékony égési folyamat, magas teljesítmény és forgatónyomaték. Lényeg, hogy van 5700 köcentink, nyolc hengerünk (alumínium hengerfejes), ideális, na ezek közül az átlagos, utazós-hajózós közlekedésnél, tempónál csak a fele megyen. A többiek pihengetnek. Ilyenkor alig hallik valami nyöszörgés a motortérből.

De lépjünk csak oda! Felhörög a szörnyeteg, (él)munkába áll mind a 340 ló (5000-es fordulaton), és présel az ülésbe befelé. Ja, 525 Nm 4000-nél. Rettenet, hogy megindul ez a közel két tonnás vas! A száguldozás 250-ig tarthat, ám a koncertélmény, az efféle gépzene örök! Elölről, a motortérből, és hátulról, a kipufogókból nem nehéz akkora adag emléket elraktározni, hogy. Még most is beleborzongok. Fáj.

Különben csendesen, lágyan krúzingolhatunk a végtelen pályákon. Na jó, ez hazudás, legalábbis mifelénk. Akkor viszont nyomás kanyarvadászni! Hát, a tesztautón nyárigumi, próbánk helyszíne a Mátra, mínusz pár fok, naná, hogy csúszik minden. Remek. És ne feledjük, hátsókerekes a drága... Legyen annyi elég, hogy az ESP bekapcsolva maradt... Félkemény gázra azonnal indul a fenék, de játszósan, mosolygósan, nem veszélyesen.

Mindenesetre az igazi tesztre az Allianz Hungária Vezetéstechnikai Centrum körpályáján került sor - jó móka volt, az biztos. Menetstabilizálóval és anélkül. Eleve jeges aszfalton, de műgyantán is, ahogy kell. Kilinccsel előre nem keveset, de meglepetésre nem csak! Az ESP (és némi ellenkormányzás) bizony helyretesz, rendesen el kell sokallni, hogy baj legyen.

Egyébként meg a kormányzás nem igazán közvetlen, futóműből nagyságrendekkel jobbat tudnak az európaiak és a japánok, fékből is tehettek volna alá valami nagyobbat, de. De a 300C minden kis hibájával együtt pompás darab, szigorúan ajánlott bárkinek, akinek nem munkavégzésről, helyváltoztatásról szól az autózás. Értelemszerűen kell hozzá némi amerikás beütés, elfogulatlanság, meg egy kis pénz.

Relatíve kicsi. Monnyuk a Chrysler szépségének fenntartása sem két fillér, de, hogy benzinfalóbb, benzintemetőbb lenne osztálytársainál, az nem igaz. Nálunk átlagban 15-öt evett. Kis odafigyeléssel, padlón 20 fölött is bekapkodna, sebaj. A kóla is egészségtelen, a hamburgert sem kezelőorvosaink ajánlásával reklámozzák. Tán a mértékletesség a fontos.

Egy 300C-t még a feltűnési viszketegségben szenvedőknek javallanék feltétlen. Nem volt még tesztautónk, amelyet ennyien megcsodáltak volna. Nem kevesen jöttek is, kérdezték, mi ez, milyen, mennyi. Cáfoljanak meg, kívánom, de nem tartom valószínűnek, hogy például szeretve tisztelt politikusaink netán Chrysler tankra cserélnék a BMW-t, Mercit, Audit. A 300C szemszögéből: le a presztizzsel!

Kántor István