Mister K és a Datsun Z - Datsun 240Z

Minden híres autónak megvan a maga legendája - még a japánoknak is. Csak ezekről alig lehet olvasni valamit, mert a felkelő nap országából - talán a nyelvi akadályok miatt - kevés információ szivárog át a világ többi felére. A Nissan híres sportkocsija, a Datsun 240Z harmincöt évvel ezelőtti születésének körülményeiről Balázs Viktor lebbenti fel a fátylat.

A Tokiói Szalon után, 1969. október 22-én megérkezett az első szállítmány 240Z az Egyesült Államokba. Illetve Fairlady Z. Katajama ugyanis hiába próbálta meggyőzni feletteseit, hogy az amerikaiak röhögő görcsöt fognak kapni, ha a sportkocsit Fairladynek (csinos hölgy) nevezik, Tokió hajthatatlan maradt. Ezért Mister K, állítólag, az összes autóról levetette a gyári feliratot, és helyébe a biztonsági okból jó előre elkészített 240Z-emblémát rakatta. Ekkor pedig beindult az őrület.

A 3526 dolláros autóból a tervezett kétezer helyett ötezer fogyott havonta, a hatezres, maximális termelésből csak ezer maradt Japánban, illetve került más országba. A németek például csak 1973-ban kaptak 303-at, pedig addigra már háromszázezernél tartott a termelés. Az Egyesült Államokban 1970-ben a kereslet úgy megnőtt, hogy közel ötszáz dollár felárral, négyezerért lehetett egyéves használt 240Z-t kapni. Nálunk pedig az előző rendszer agitproposai nem is sejtették, mekkora ziccert hagytak ki, amikor a Trabantért sorban állókat nem informálták arról, hogy odaát is várni kell ám...

Az olcsóság egyik titka az volt, hogy ahol lehetett, meglévő fődarabokat használtak. A MacPherson-rendszerű első felfüggesztést a Datsun Laurel limuzinból vették át, a soros, hathengeres motor a Prince Motorstól, a Nissannal röviddel előtte fuzionált autógyártól származott. Érdekes részlet, hogy a belföldi piacra készült (és ott az eredeti terveknek megfelelően Fairlady Z 432-nek nevezett) változat motorja - amely szintén a Prince Motorstól származott - csak kétliteres hengerűrtartalmú volt, viszont dupla vezérműtengelyes.

A világpiacra készülő, 2,4 literes, egy vezértengelyes motorral azonos (bizonyos források szerint nagyobb) teljesítményt adott le (130 LE), forgatónyomatéka viszont 30 newtonméterrel (170 Nm) elmaradt az exportmotorétól. Egyébként a csúcsteljesítmény jóval nagyobb is lehetett volna, de a szigorú amerikai környezetvédelmi előírások miatt kénytelenek voltak húsz lóerőt feláldozni az eredeti teljesítményből.

A korabeli tesztekben dicsérték a Lotus Elanéhoz hasonló, kettős keresztlengőkaros, független felfüggesztésű hátsó futóművet, viszont kritizálták a fékrendszert, amely hátul egyszerű dobokkal próbálta lassítani a 175 SR 14-es méretű kerekeket.

Persze a 240Z nem csak az Egyesült Államok aszfaltozott útjain bizonyított. 1971-ben a Datsun három párost indított el 240Z-vel a kegyetlen keménységéről híres Safari Rallyn. Abban az évben 107 páros indult, de csak harmincketten értek célba a 6300(!) kilométeres, embert és autót próbáló táv teljesítése után.

Ki lett az első? A Herrmann-Schuller páros a 240Z-vel. Hát a második? A híres Shekhar Mehta, ugyancsak 240Z-vel. A harmadik Datsun kocsi hetedik lett, azt az azóta rali legendává híresült finn Rauno Aaltonen vezette.

1974-ben két decivel megnövelték a motor hengerűrtartalmát, a típusjelzést pedig értelemszerűen 260Z-re változtatták. Ennél azonban sokkal fontosabb esemény volt a 2+2 változat megjelenése. A három centivel megnövelt tengelytávú 2+2 hátsó üléseit előre hajtva már nagyobb pakkokat is befogadott a csomagtér, így hosszabb útra is el lehetett merészkedni az autóval. A szaklapok dicsérték, hogy hétköznapi használatra is alkalmas lett a Z, a sportosságot istenítő "kemény mag" viszont nem fogadta kitörő örömmel a koncepció felhígulását.

A szigorodó amerikai emissziós előírások miatt egy év múlva már 280Z felirat díszelgett a hátfalon, az üzemanyag-ellátásról pedig már nem a jól bevált Hitachi-SU karburátorok, hanem Bosch Jetronic üzemanyag-befecskendező fúvókák gondoskodtak.

1978-ban bemutatkozott az első szériánál testesebb, de hasonló megjelenésű 280 ZX. Ennek már turbóváltozata is volt 1981-től, a Porsche-tulajdonosoknak így továbbra sem lehetett nyugtuk a Datsuntól.

A második Z sorozat végét a hathengeres, turbótöltős 300 ZX bemutatkozása hozta el 1983-ban. Ami ezután történt, az már nem a Veterán hasábjaira való, de egy dolgot azért nem szívesen hallgatnék el. Míg az európai és az amerikai autógyárak minden lehetséges alkalommal ünneplik magukat, a japánok legtöbbször csendesen, udvariasan, arcukon a titokzatos ázsiai mosollyal visszahúzódnak.

Pedig dicsekvésre sokszor lenne okuk. A Datsun/Nissan Z sorozata ugyanis a földkerekség legnagyobb példányszámban eladott sportkupéja. Ha úgy tetszik, a világ legnépszerűbb sportkocsija.

Különleges változatok: A csupán 420 példányban készült Z 432 változat hengerűrtartalma 1998 cm3. A Z 432 R (Racing) orra műanyagból, oldalsó ablakai plexiből készültek. A súlycsökkentés érdekében részben hiányzott a kárpitozása és a zajszigetelése.