Jogsigyilkos - Seat Altea FR

Vásárlási tanács: "Kedvesem, nézd, hatalmas, variálható csomagtér, gyönyörű piros szín, légzsákerdő, ABS, EBD, AS, ESP, kétzónás klíma, cédés rádió, nagyon kényelmes ülések, két év garancia, modern dízelmotor és 6,2-es gyári átlagfogyasztás!" Majd elfordulva, halkan jegyezzük meg: "Ja, és 170 lóerő." Ne mondhassa, hogy nem szóltunk.

Hajnal, reggel, hétvége, üres kereszteződések, sima utak (itt-ott). Kulcs be, fordít. Halk, de azért ismerős kelepelés. Talán kicsit mélyebb, mint az átlag. Már előző este mindent beállítottam, így kész vagyok. Szívem együtt ver a motorral. Rajt. Na nem olyan kockászászlós, piroslámpaegyszerreelalvós-Palikos.

Egyelőre, azt majd később. Olaj, víz egyéb melegítés, turbókímélés. Kigurulok, szépen felváltogatok. 100-nál 1700-et forog hatodikban. Megcibálom a bajszát, alig dől, tartja, de inkább fogja az utat. Az ültetett és keményített futómű jóval az átlagember bátorsága felett teljesít, hamarabb feladja a sofőr, minthogy kibillenjen sodrából az Altea. Ehhez képest elöl nincs nyelvelharapós keménység, hátul már kicsit jobban ráz, de valamit valamiért. Ha mégis megindulunk, akkor jön az ESP, és amíg lehetséges, helyrehozza a hibánkat.

A Seatnál nagyon eltalálták a sportosság és kényelem közötti hajszálvékony utat. A 18 colos kerekekkel már nem kéne, mert az sérülékenyebb, és biztosan jobban is ráz. A 17-essel állat jól néz ki, és a 225-ös gumik úgy fognak, mint a kékfesték. Ha kívánhatnék még valamit, az egy sperrdifi lenne. Élvezettel rángatnám ki az orrát a kanyarokból, és táncoltatnám körbe-körbe.

Két-három perc, és már melegen duruzsol a motor. Akkor hát fék, lassan begurulok a lámpához. Piros, sárga és gáz. És itt olyasmi történik, amire szerintem még az importőr sem számított. A kétezres dízel jobban forog és jobban veszi a gázt, mint a japán benzines erőművek legtöbbje, és hihetetlent tol. Nem, nem tol, hanem hátba rúg, mind a 170 ló egyszerre, majd mintha ez nem lenne elég, ráül az emberre. 4800-nál aztán hirtelen felpattan mindenki, és szétszalad a ménes. Dug kettő, 2500, majd rúgás, ülés, szaladás, dug hármas, és minden kezdődik elölről.

A rúgás csak hatodikban csökken, de azért még így is lehet meglepetést okozni, mondjuk 150-nél. Szinte elugrik az Altea üldözői elől. Megérkezek a következő lámpához. Kezem izzad, lábam remeg, rajt. És megint, megint, megint. Egy-kettő-három, nagy fék. Szinte nem lehet megunni. Majd ránézek az órákra, és nem akarom elhinni. 14,7 literes átlag a lámpától-lámpáig győztesének. Ez még akkor is soknak tűnik, ha tudom, hogy a lovak enni kérnek, főleg ha ennyien vannak és pláne, ha hajtják is őket. De hát ezek gázolajon tenyésztett, éheztetett lovak! Felkiáltásommal egyszerre újra zöld, és nem bírom megállni a padlógázt. Két lámpa között simán száz, majd a sportosra hangolt ABS segítségével oltári lassulás.

Kiélveztem, haza, bevásárlás. Megmutattam páromnak, milyen az igazán nagy kanyarsebesség. A szatyrok össze-vissza, tej a krumpli közt, málna a gyerek macijában. Pakolhattam újra, villámló szemek kíséretében.

Vidék. Gyerek, pár, anyós, miegymás. Panaszáradat, hogy ne rángassam az autót, ne gyorsuljak úgy, meg különben is, úgy ráz, és hangos is. Ráadásul a kedves nem tud hátrafordulni az ülésben, annyira satuként tartja fogva, így a kis Mancsnak le kell mondania a babusgatásról. Megpróbáltam nem rángatni. Nehéz. A gáz elég rövid úton jár, a nyomaték rajtaütésszerűen jelenik meg. Minden egyes visszakapcsolásos előzésnél, ha nem szóltam, cumi, üdítős flakon, kekszdarab és egyéb csecsebecsék kerültek lenyelésre.

Kissé komikus úgy vezetni, hogy közben narrátorként alámondom, mit csinálok. Közben pont úgy elcsúszik a mondanivalóm, mint a régi Rambo-filmekben. Mire Sly - magyar hangja segítségével - kinyögte, hogy most patak vér fog folyni, már térdig tocsogott benne mindenki. Mire mondanám, hogy most előzők, már végeztem vele. Ami amúgy jó. Vagy mégsem? Mindenesetre egyre biztosan jó a nyomatékhegy. Ha valaki fitymálóan meg akarja kopogtatni a műszerfalat, csak gáz tövig, és nem éri el. Ezt megcsináljuk háromszor-négyszer, és elmegy a kedve a nyúlkálástól. Rájön, hogy ebben az autóban nem az a fontos.

S(p)ortoló

De minél tovább vezettem, annál jobban fárasztott a kommentálás, a túlontúl nagy figyelmet követelő gázkezelés. A hiba, ha egyáltalán hibának lehet nevezni, nem bennem van. Az egyetlen dolog, amivel kicsit enyhíteni lehetne az Altea csípősségén, az a gázpedál útjának megtoldása. Mert remek dolog, hogy rövid úton jár, és nagyon közvetlen, de közúton, főleg a magyar utakon túl nagy koncentrálást kíván.

Ha 2000-as fordulatnál jön egy döccenő, és megpöccintjük a pedált, máris mindenki lenyelte a nyelvét. Az "oda még beférek" stílusú bujkálással is vigyázni kell. Nem elég, hogy belőjük magunkat a lyukba, meg is kell állni. Egy óvatlan mozdulat, és máris sortoló lesz a sportolónkból. Az úristenrendőrsatufékéskilencvenestáblánálcsakötvennelmegyek szép magyar szokásnak hála egy félbevágott hangyán és a buszmegállón múlt (ahová menekültem), hogy nem csupán a hátsó rendszámtáblát adtam le épen. Arról nem is beszélve, hogy bizony-bizony az 50-en ácsorgásnak, a 130 tötyörgésnek tűnik.

Úgy 170 körül már jól érzi magát sofőr és gép, de ez még autópályán is egy jogsiba és sok tízezer forintos büntetésbe kerül. A lakott területen belüli százas sprintért pedig minimum főbelövés jár, rosszabb esetben máglyára vetnek minket az Alteával együtt. Pedig nem boszorkány, csak egy kicsit kilóg a sorból.

Még valami, a "Ja, és 170 lóerő" mondathoz fűzzük még hozzá, szintén halkan: 8,2 litert eszik. Általában ép ésszel, rendesen vezetve, csak ritkán forogva a veszélyes zónába. Ennél kevesebbet csak a halvérűek tudnak, esetleg az átlagember elalvás előtt, vagy a tesztpilóták, akiket bőszen nyugtatóznak a mérések előtt. Gyanítom, aki kiad ezért az autóért több millió forintot, az se nem hidegvérű, se nem álmos. Az élvezi az életet, nagykanállal falja, és tudja is miből élvezni. Meg különben is, ezt a gépet nem lehet rendesen vezetni! Ezt hajtani kell, és szebb lesz a hétfő.

Az Altea FR dízel ezzel a felszereltséggel nagyon drága, alapjáraton 6 674 800 forint. Ha jobban megnézzük, hogy mit kapunk érte, akkor már emészthetőbb az összeg. Minden ma szükséges és felesleges extrával felszerelve 7 603 800! Ez már bőven üti a fájdalomküszöböt. És még csak meg sem fogható ez a rengeteg pénz. Mert nincs Audi- vagy BMW-jel, és igazából nem tapintható a minőség.

170 lóerő környékén nehéz konkurenciát találni ennyiért. Van a BMW 120d (163 LE), de kisebb, kevésbé kihasználható. Mondjuk hátsókerekes, amiért én mindent megbocsátok. Akkor érdemes megnézni a Skoda Octavia RS-t is (kékben gyönyörű) és a Toyota Corolla Versót (177 LE). Slussz. Aki ilyen erős, ekkora autóra vágyik, annak érdemes megnéznie. Stílusban vitathatatlanul vezet négyük között.

Ő pedig Zengő Zoltán szakágvezető különleges Seat Alteája - a Fenevad a gyorsasági bajnokságban kormol

A Seat Altea FR-t sportos családi egyterűként aposztrofálják, de ez csak akkor igaz, ha a család egy, maximum két benzingőzös egyedből áll, és felváltva vezetnek. Az viszont tény, hogy felajánlottam szeretteimnek, hogy akinek nem tetszik, mehet akár vonattal is, ami ugyanígy ráz, csak nem tol ekkorát. Érdekes, senki nem akart sem át-, sem kiszállni.

Nagy Tibor