Sajnos a második napra az időjárás némileg áthúzza a szervezők számítását, így a reggeli elmélet egy picit hosszabbra nyúlik, amíg a viharfelhők szét nem rebbenek a Hungaroring fölött. Izgatott beöltözés, motormelegítés, majd ismét irány a már egyre ismerősebb pálya néhány bemelegítő kör erejéig. Ami ezek után történik, az gyakorlatilag a motorversenyzés esszenciájának is tekinthető, ugyanis a csoport kisebb csapatokra szétbontva a Hungaroring egy-egy kanyarjához gurul, ahol egyenként veszik át velünk az adott kanyar tökéletesebb bevételét. A cél nem a gyorsaság, először csak a gázelvételi, bekormányzási (ahonnan azonnal rá kell dönteni a kanyarra a gépet) és érintési (ahol érintjük a kanyar belső ívét a motorunkkal) pontokat kell megtanulni, könnyítésként persze minden ki van bójázva.
Egy-egy kanyarnak háromszor-négyszer futunk neki külön-külön, hibáinkat azonnal kielemzik az oktatók, így a következő próbálkozásnál már mindenki figyel a gyengéire. Persze a tökéletes ívhez és kivitelhez még rengeteget kell gyakorolni, de legalább már van mit, nem fogunk a legközelebbi nyílt nap alkalmával kóvályogni a pályán. A kanyarok elemezgetésével és a gyakorlással szépen telik az idő, mire észbe kapunk, ismét a bokszutcában találjuk magunkat, következik a hab a tortán; versenyszimuláció időméréssel.
Az izgalom szinte tapintható, mindenkinek jár keze-lába. A bokszutcából egyenként indítva vágunk neki az "ereszd el a hajam menetnek", amely 9 mért kört jelent. A tanulómotorokon le van fojtva a gázmarkolat, így nem tudjuk maximálisan kihasználni a 600 köbcentis erőforrást, ám aki gyors tempóval veszi a kanyarokat, az így is jó időket tud elérni. Többen lemennek a bűvös, 2:20 perces köridő alá, ami nem számít rossznak fojtott motorral és félprofi gumikkal (Michelin Pilot Power). Amikor megtudjuk, hogy a GSX-R Kupában ugyanezek a gépek 2 perc körüli köridőkre is képesek avatott kezekben, szerény csönd következik.
Már szinte sötétedik, mire mindenki visszavedlik motorosból átlagos kreatúrává, oklevélosztás, egymás hátba veregetése, vigyorogva búcsúzunk az újdonsült cimboráktól, és elégedetten állapítjuk meg, hogy fertőzöttebbek vagyunk, mint valaha, de legalább vannak hasonszőrűek.