A mi gyorskocsink - Suzuki Swift Sport

Elege van a magyaros suzukizásból? Most sem fog megváltozni a véleménye. Lesajnálta, lesajnálja a swifteseket? Ezután sem lesz másképp. Szaladós, mutatós kisautót keres? Stop. Hülye hibái vannak, lehetne erősebb, vadabb, de a Swift Sport racionális választás a mindennapokra. És jól meg lehet vele lepni a fitymáló többséget.

Kijött az új Swift, a friss esztergomi atléta, a mi autónk, a miénk. Kipróbáltuk az ötajtós verziót. Micsodaaa, automata is van? De van ám. Háromajtós? Lett. Eddig mind benzines. Dízel? Simán. Hűha, ez már maga a kánaán.

És hamar versenyautó is készült belőle - a gyorsasági bajnokságban (1.3 GC-ből felizmozva, kikönnyítve, slick gumin, irdatlan kipufogóval) már le is tudta első szezonját. Közben homologizálták a raliváltozatot, a JWRC-ben (a világbajnokságon) is tündöklő Ignis S1600 utóda az évad végén Magyarországra is megérkezett.

Adta magát a kérdés. Utcai sportmodell lesz belőle? A régi (japán) Swiftből ugye még volt GTI. És csöpögtek a hírek, röpködtek az adatok, szó volt 200 lóerőről, 150-ről, 125-ről, turbómotorról, mindenről. Amúgy kupé-kabrióról is (nem, CC nem lesz mostanság), összkerekesről (máshol már kapható).

És megjött, Párizsban debütált. Ugrás az időben. Benzinkút, tankolás. Érdeklődő szempárok. Az egyikhez tartozó ember egésze közelebb sündörög: ez a 200 lóerős? Nem. Mert úgy néz ki. Meg azt olvasta, hogy. Hát igen - mondok, hogy pletykálták, pletykáltuk. Szóval ez "csak" 125 lovas.

- És hogy megy?
- Szedi a lábát.
- Jól néz ki. Mennyi?
- Négy.
- Az sok.
- Az. De van benne minden.
- Mi?
- Minden.
- Jól néz ki.
- Jól.

Az érdeklődő szempárokról még: lehet, hogy a Swiftünk már régóta fürgül, de akkor is, úgy megnézik, megnéznek, hogy az csuda. Emlékezhetünk, illetve hát látjuk, még ma is dívik az elődből történő sufnituningolási bohózat, nagykipuf, bivaly kerék, őrült zene, alatta neonizé, elképesztő. Kis kasztni, relatív erő, sportos üléspozíció.

Aha, megvagyunk, témánál vagyunk. Mondjuk ebben nem vagyok biztos, de legalább hajlandó se utánanézni. Volt két Swiftem nekem is, és egyikben sem lehetett állítani az ülésmagasságot. (Jelezze lécci, aki az ellenkezőjét tapasztalta.) Baromi mély volt. Kisnövésem nem is engedte, hogy lazázzak, hát közel merőlegesre húztam a háttámlát, hogy biztonságosan kilássak. Nem szerettem. Akkor még nem voltam oda a sportos pozícióért.

Dögöljön meg, aki lejjebb húzná? Dögöljek meg? Fogja be, aki a fejtámlával macerálna? Fogjam be? Na mindegy. Ha ilyen autót vennék, és lehetne hozzá valóban sportülést kérni, nem haboznék. Felárral? Lealkudnám, behoznám máson. Vagy hazagurítanám így, aztán csere. Csak ne köthessen bele a rend szigorú őre.

Volt már szó az ülésről, az üléspozícióról. Hozzátartozik, hogy a volán csak függőlegesen állítható. A kint túlméretesnek és sportosnak egyáltalán nem talált visszapillantó tükrök bent remekül szolgálnak. Az ergonómia rendben. A kesztyűtartó közepes, az ajtózseb kicsi, a pohártartó csak egy bizonyos tempóig tart. Műanyag a világ, de nem bántó. A kárpitoktól sem lesz kicsattanó a kedvünk, azonban ebbe sem lehet belekötni. A piros huzat mondjuk nem passzol a kék fényezéshez.

Helykínálat, kényelem? Mint bármely más (háromajtós) Swiftben. Elöl átlagosan jó, még csúcsfejűek is beférnek. A hátra/hátulról kászálódás bajosabb, de aztán két felnőtt is elvan - némi kompromisszummal. A rugózási komfort fogalomkörében sokat persze nem fognak társalkodni. A húderáz inkább sanszos.

A csomagtartó parány, a hátsó üléstámla sajnos csak egyben dönthető. Egy potenciális Swift Sport-vevőt viszont elsősorban nem ez kell, hogy érdekeljen, haladjunk hát a menettulajdonságokra, lepjük meg a nagyobbakat, magunkat, mindenkit!