Ez persze nem ilyen egyszerű feladat, de az autó gazdája készségesen tett eleget kérésemnek. Az építésről és folyamatos fejlesztésről a Subaruklub-fórum egyik topicjából szereztem tudomást, és az ott közzétett félelmetes időadatok, amiket az autó produkált, a hétköznapi viszonyok és gépkocsik között elképzelhetetlen dimenziókat engedtek sejtetni. Ezt látni kell, gondoltam. Megnézni, beleülni, megtapasztalni!
A találkozásra hamarosan sor került egy néptelen parkolóban. Az egy személyben tulajdonos-sofőr-fejlesztő-versenyző Sas Róberttel néhány nappal azelőtt már összefutottunk egy tököli gyorsuláson, akkor a futamé volt a főszerep, most viszont teljes figyelmünket egyetlen autó részletei kötötték le: a Subaru Impreza WRX STi SR-é.
Subarukból és Imprezákból viszonylag kevés fut a hazai utakon, az autósok nagy része mégis elismerően bólint, ha meglát-meghall egyet, ha pedig közelebbről is megismerkedhet valamelyik példánnyal, valószínűleg életre szóló élményt szerez. Aki pedig egyszer Subarut birtokolt és vezetett, az esetek majd' száz százalékában újra a Fiastyúk csillagait szeretné látni újabb kocsija orrán is. Anélkül, hogy misztifikálni akarnám a márkát - hiszen ez is "csak" egy autógyártmány - el kell ismernem, hogy az egyediség sajátos légköre lengi körbe ezeket az autókat. A kis japán gyártó, a Fuji Heavy Industries a kisautótól a SUV-ig sok kategóriában képviselteti magát, a legnagyobb ismertséget és elismerést mégis az Imprezának köszönheti a márka, nem utolsó sorban a múltbéli rali sikerek révén.
A 2000-ben bemutatott Impreza külsejével, főleg orr-részével igencsak megosztotta a nagyérdeműt. A következő ráncfelvarrással - bizonyos műszaki változtatások mellett - a leginkább vitatott fényszórók is cserélődtek, "táskás" szemeket kapott az autó. Leginkább ezekről ismeri fel a külső szemlélő a 2003-as modellváltozatot, amelynek egyik első hazai példánya cikkünk főszereplője. Robinak korábban egy WRX-e volt, még az előző szériából, amelynél, mint mondja, meg sem fordult a fejében a versenyzés gondolata. Amikor 2003-ban kijött az új STi, akkor meglátta, megszerette, és lecserélte erre a régi gépet, majd szinte azonnal az új autó fejlesztésébe kezdett. Így történt, hogy a háromezredik kilométer óta folyamatosan versenyez az autóval, amit fokozatosan a leggyorsabb hazai Subaruvá épített, ez nyomon követhető a timeslip.hu-n, de a dragtimes.com listája szerint a hasonló kategóriájú Imprezák közt is az elsők között van a világon saját idejével. Vagyis a kétliteresek között előkelő helyen áll, a többiek pedig mögötte vannak, vagy 2,2-es, esetleg 2,5 literes motorral versenyeznek.
Az autó egészen 2006 közepéig a széria motorblokkjával vett részt az összes versenyen. Ez a motor a mai napig megvan és működőképes, mutatva, hogy gyári autóból is ki lehet hozni eredeti teljesítményének közel a kétszeresét (500 lóerőt) úgy, hogy még ki is bírja. Feltéve persze, ha nem mindig versenykörülmények között használják. Beszélgetőtársam ma is jár az Imprezával, sőt, az autót "lábon" viszi a legtöbb versenyre. Kivéve a távolabbi eseményeket, hiszen, ha az utazás nem is, de a verseny okozhat olyan műszaki problémát, ami miatt a visszatérés nehéz lenne. Az autó teljesítménye mai állapotában, keréken mérve 470-480 lóerő, főtengelyen mérve 580-590. Speciális műszerekkel mérik meg, illetve tapasztalati adatokból, vagyis a tömegből, a negyedmérföldes táv célvonali sebességéből és a futott időből táblázat alapján számolják ki a főtengely-lóerőket. Csendben jegyezzük meg, hogy a gyárak ez utóbbi, nagyobb értékeket adják meg autóik teljesítményadataként. Az Impreza nyomatékcsúcsa a teljesítményhez hasonlóan magas fordulaton jelentkezik, 6500/percnél több mint 500 Nm ébred a bokszermotorban. A fejlesztés nem állt meg, a végső cél a 650 lóerős teljesítmény, amit további finomításokkal és a turbónyomás emelésével érnek el, majd a projekt végén beszerelnek egy nitró-rendszert is. Ez az utolsó lehelete lesz az erőforrásnak, mert utána következik a 2,5-ös blokk beépítése, amivel már 700 lóerő fölötti teljesítményt céloz meg Robi.
Az autónak jelen állapotában már egyetlen fődarabja sem széria, mindegyiken meghatározó változtatások történtek. A motor az eredeti STi-motorral szemben egy épített kétezres motor. Zártblokkos, vagyis a hüvelyeket körbevevő alumíniumköpeny teljesen zárt. Főtengelye egy Spec C-ből, tehát egy japán különkiadású változatból való, nitridált, nagyobb teherbírású darab. Kovácsolt hajtókarokat és dugattyúkat is beépítettek. A hengerfej portolt, vagyis a csatornákat kibővítették, polírozták. A hengerfejben új-zélandi gyártmányú, 286 fokos vezérműtengelyek, WRC-szelepek és -szeleprugók vannak. Turbonetics T72 típusú turbó táplálja levegővel a motort, ami a benzint nyolc injektoron keresztül kapja. A motorvezérlés MoTeC, ALS-sel, APS lefúvószeleppel. Mindenhol WRC motor- és váltótartó bakokat, valamint Prodrive szilenteket alkalmaztak. A nagyteljesítményű hűtő japán, Tabata gyártmányú, külön olajhűtővel. A motor erejét Exedy kéttárcsás szinterkuplung továbbítja a váltó felé. A váltó egyenes fogazású, kompletten A-csoportos raliautóból származik, hosszabb egyes fokozat és a gyári 3,9-essel szemben rövidebb, 4,4-es végáttétel jellemzi. Az autó első sperrdiffijét Cusco másfélutas sperre cserélték, a hátsó az amerikai változatból ismert nagy sperr. Hátul Cusco GL-szemes állítható futómű szolgál, állítható stabilizátorokkal, az első futómű a gyári. Elöl Project Mu féktárcsák, Ferodo betétek vannak. A kormány 2 és egynegyed fordulatos. A kipufogó egy 80-as HKS, illetve saját gyártmány, a végdob Supersprint. |
A turbó mechanikus nyomás-szabályzó szeleppel ellátott, ellentétben a gyári, elektromos szeleppel, ami a programban van. Itt egynegyednyi tekerés kb. 0,1 bar pluszt jelent. Egy T72-es képes 2,8 bart is tölteni, de az már a motort nagyon igénybe venné. Az Impreza most 2,2-vel megy, amit később még egy kicsit meg fognak emelni. Sok raliautóhoz hasonlóan viszonylag magas kompressziót és kisebb töltőnyomást állítottak be, ha ugyanis az alacsonyabb fordulatszám-tartományban nincs kompresszió, akkor elég halványan megy az autó, így viszont turbónyomás nélkül is szépen meglódul. Versenyen a direktszűrőt leveszik, hogy még ez se csökkentse a turbó légszállítási kapacitását. A T72-es percenként 1000 köbláb (=28 m3) levegőt szállít 2 baron, ezen az értéken a szűrő és a gyári szűkítő is ront. A szűrő nélkül a szennyeződések nem számottevőek, elég zárt a tér, hamarabb menne tönkre a motor más okokból, egy bizonyos tervezett üzemórát így is gond nélkül teljesít. Előfordul, hogy egy nagy tölcsért illesztenek a fényszóró helyére, ezzel a levegő torlónyomását használják ki. Ott már előfordulhat felpattanó kő, berepülő bogár, de általában nem okoz problémát.
Olajból a Subarukhoz ajánlott Motul 5W-40-ese kerül a motorba, amelynek olajfogyasztása hétköznapi használatban nem múlja fölül egy széria erőforrásét. Versenykörülmények között ezt nincs sok értelme mérni, mint ahogyan az üzemanyag-fogyasztás is az egekben van ilyenkor, akár 100 liter is lehet 100 kilométeren, normál módban pedig 18 liter a minimum. A felni Compomotive, de a gyári egyenértékű vele, szintén magnézium-ötvözet. A gumi viszont egy nehéz kérdés. Magyarországon nincsenek az amerikaiakhoz hasonló, gyorsuláshoz kezelt pályák, amelyekhez speciális drag-gumi való. Egy ilyen abroncs nyúlós, lágy oldalfalával elősegíti, hogy az erőátvitelre ne közvetlenül hasson a hihetetlen mértékű tapadás, hanem maga a gumi a torzulásával csökkenti azokat az erőket. Kezeletlen pályán ez a gumi keveset ér, csak elfüstöl. Ezért általában - mivel a gumit nincs idő melegíteni - olyan, raliversenyről származó gumit használnak, ami elég lágy ahhoz, hogy már a kezdettől fogva tapadást adjon (pl. RS 9-es Pirelli). A viszonylag lefutott téli gumi is megfelelő, mert az összetétele miatt nyáron is elég jól tapad. Azért kell, hogy lefutott legyen, hogy a lamellák nagy torzulása ne rontsa a tapadást.