Ki ne szeretne magáénak tudni két és fél tonna tömör luxust...? Nemigen akad olyan veteránrajongó, aki ne örülne egy klasszikus Rolls-Royce-nak - ám sok minden ellene szól: megfizethetetlenül drága, és ha már ott is áll a garázsban, hatalmasak a fenntartási költségek, mindezek tetejébe az autó gyakorlatilag alkalmatlan mindennapi használatra. Valóban így lenne?
Hirtelen felindulásból
Füleky Györgynek is régi vágya volt egy Rolls, ám konkrét lépéseket egészen addig nem tett, amíg barátjával Toyotákat nem kezdett keresni az interneten. 2005 nyarán egy németországi weboldalt böngészve kíváncsiságból az R betűre kattintott és átfutotta a kínálatot - másnap már kint is volt Németországban, Regensburg mellett. Sógorával, Szalai Józseffel tüzetesen átnézte az eladásra kínált Silver Shadowt, három nappal később pedig már meg is érkezett Magyarországra az elegáns kocsi, a használhatatlan fékek miatt trélerháton. A németországi kereskedőcégnek nem volt pontos diagnózisa a komplikált fékrendszerről, csak annyit közöltek, hogy rendkívül drága a javítása. A hiba abban nyilvánult meg, hogy vagy hatástalan volt, vagy teljesen beállt és füstölt. A németek nem akartak hozzányúlni, ők kimondottan értékesítési céllal vették meg az autót egyik angliai szerződéses partnerüktől, bizonyos John Kertitől.
Az újdonsült tulajdonos a motor és a fékrendszer felújítását itthon szerette volna elvégeztetni, ám horribilis ajánlatokat kapott. Az autó papírjait bújva felfigyelt az angliai kereskedő magyaros hangzású nevére, és kapcsolatba lépett Mr. Kertivel. A magyar származású úr a fékproblémák megoldására a Rolls-Royce-ra és Bentleyre specializálódott korábbi üzlettársát ajánlotta. A kiszállítással György két legyet ütött egy csapásra: novemberben megvette és Magyarországra szállíttatta Kerti úr romos Studebaker Championjét, és a visszainduló trélerre feltette a Silver Shadowt. A Londontól nyolcvan kilométerre lévő műhelyben a fékrendszer teljes felújításon esett át, ezenkívül a motoron is végeztek javításokat. Cserére szorult a repedt bal hátsó lámpabura, és hogy színben ne üssön el a kettő, a jobb oldalra is új került. Kint még néhány gumitömítéssel gyarapodott az alkatrészgyűjtemény, és áprilisban az Ezüstárnyék már saját kerekein indulhatott útnak. Kilencvenes tempóval megtett 2200 kilométer után ismét megérkezett Budapestre, hogy sikerrel vegye mind a veterán-, mind a műszaki vizsgát.