A Panda ugyan városi mininek készült, mégis négy felnőtt gond nélkül el tud benne férni, persze nem terpeszkedve és hajókofferekkel, de némi kompromisszummal meglepően praktikus tud lenni az autó. 180 centi felett kicsit zavaró lehet, hogy a középkonzol nyomja a sofőr térdét és túlságosan magasan ülünk, ám néhány nap után meg lehet szokni a kissé görnyedt kucorgást.
Belül sajnos már nem sikeredett olyan sportosra a hangulat, ahogy azt a külső sejteti, mindössze a némileg kagylósított első ülések és a bőrrel bevont kormány árulkodik arról, hogy nem egy hétköznapi Pandába ültünk be. Az anyaghasználaton érződik, hogy a költséghatékonyság volt az elsődleges szempont, az egyedüli fényűzést az elektromos ablakok és a légkondi jelentik. A kissé sivárra sikeredett szürke és kopogós műszerfalat áttanulmányozva feltűnhet azonban egy apróság, amelytől nagyot dobbanhat az autóbolondok szíve: egy sport feliratú gomb. Ezt benyomva felkeményedik a kormány és élénkebbé válik a gázreakció, bár ez utóbbit nem sikerült a gyakorlatban észrevenni, mert a motor minden esetben egy felhergelt hörcsögként pörgött fel.