Egy-egy kipufogó a két szélen - sztereóban igazi a Maserati-hang
Az elegáns Facel Vega óta a francia autókedvelők csak külföld felé fordulhattak, ha ínyencségre vágytak. Mivel a többi gyártó szolidnak mondható autókat árult, a Citroën gyakorlatilag monopolizálta a francia piacot a luxusautók terén. Ezt a népszerűséget a politikai élet prominenseinek is köszönhették, hiszen - a minisztériumoktól kezdve az Élysée palotáig - mindenki DS-t használt, lehetőleg feketét. És ekkor jött az SM. Egy igazi GT-autó, amely utasait a lehető leggyorsabban repít az úti célhoz, a lehető legnagyobb kényelemben. A Georges Pompidou által megrendelt, négyajtós, hosszított Présidentielle Henri Chapron műhelyben készült Levallois-ban. A két legyártott példány a francia állam tulajdonában van, és ma is használják őket ünnepségeken.
Különleges kivitelek
A Chapron karosszériaműhely nevéhez nemcsak a Présidentielle fűződik: ott készült a Mylord nevű nyitott változat és az Opéra nevű hosszított, négyajtós limuzin is, mindkettő minimális mennyiségben. A körülbelül tíz darab Opéra jó részét Spanyolországba adták el, az egyiket János Károly király használta. Nemcsak hosszított, rövidített változat is született: a Citroën gyári versenycsapata ilyenekkel vett részt különféle ralikon. A leggyorsabb SM-et érdekes módon egy amerikai, Jerry Hathaway építette. A jármű a bonneville-i kiszáradt sóstó medrében 320 km/h sebességet ért el. Erről az irdatlan tempóról fékezőernyő csökkentette ötven méter alatt 60 km/h-ra a sebességet. Készült néhány tanulmányautó az SM alapjaira a Citroën saját műhelyében, valamint a Fruánál és az Heuliez-nél is. |
Az SM tehát igazi sikertörténet volt, mégis egy szemvillanás alatt eltűnt a kínálatból. Ennek egyik oka az Amerikai Egyesült Államokban életbe lépő rendelet volt, amelynek értelmében a lökhárítóknak állandó távolságra kellett lenniük a talajtól. Az SM tengerentúli változatai addig is több eltérést mutattak az európai kivitelekkel: a különleges fényszóróegység helyett fix elhelyezésű dupla körlámpát kaptak, plexilap nélkül, továbbá oldaljelző került az első sárvédőre. Az automatikus magasságállítással viszont nem lehetett mit kezdeni, így az amerikai értékesítés megszűnt, a megmaradt közel 150 tengerentúli változatot Japánba szállították. A fő piac elvesztése miatti sokkot csak fokozta az európai eladásokat megkurtító olajválság és a Citroën vállalat egyre súlyosbodó nehézségei. A céget felvásároló Peugeot 1975 májusában lemondott a Maseratiról, és júliusban, 12 920 darab után, az SM gyártását is leállította. A hirtelen kudarcok esetében mindig felmerül a kérdés: mi lett volna, ha? Ez az SM esetében hatványozottan igaz, hiszen ez olyan jármű, amely sok tekintetben kiállja az összehasonlítást a legmodernebb autókkal is.
A mai útviszonyokat tekintve nem értem, miért nem a hidraulikus rugózású Citroën lett a piacvezető márka Magyarországon, hiszen annyira észrevétlenül siklik a kátyúk felett, mint egy légpárnás hajó (viszont kis sebességnél, a hidropneumatikus elemek nyugvó helyzetből való kezdeti kitérítéséhez szükséges erő miatt zötyög. A szerk.). A menetdinamikájáról csak felsőfokban tudok írni. Miután az óbudai forgalomban kipróbáltam a Citroënt, biztosan állíthatom, hogy a hetvenes évek csúcstechnikájával nem kihívás a többi autóst magam mögött hagyni. Csak remélni tudom, hogy rendőr nem látott.
Műszaki adatok |